Elegem van a „jó ízlés” állandó vitájából. Panelben, loftban, minimalista lakásokban, de akár neo-barokk enteriőrökben is előforduló stílusok – mindegyik más és mindegyik megosztó. Nem az én dolgom eldönteni, mi ízléses vagy ízléstelen; ezt majd a kritikusok és a piac dönti el. Az én feladatom csupán az, hogy felhívjam a figyelmet arra, mi áll a háttérben: a társadalmi igények, a funkcionalitás és a gazdasági erők játszmája.
„Panellakás: kompakt, praktikus, napfényes enteriőr – a funkcionalitás győzelme a túlzás felett.”
Az ízlés története
Az ízlés szabályozására tett kísérletek nem csupán politikai okok miatt vallottak kudarcot. A barokk ragyogása és a rokokó virtuozitása olyan életformákat feltételezett, amelyekhez csak kevesek férhettek hozzá. Ezek a stílusok nem pusztán esztétikai irányzatok voltak, hanem vagyonhoz, időhöz és szabadidőhöz kötött reprezentációk.
A hétköznapok világa azonban nem ragyogásra vágyott, hanem praktikumra és használhatóságra. Ez nemcsak a lakásokban, hanem az öltözködésben, a tudományos életben és a társadalmi működésben is így volt. Azok az elméletek és kutatások, amelyek nem a racionalitást, nem a gyakorlati alkalmazhatóságot helyezték előtérbe, a klasszicizmus idejére háttérbe szorultak. A világ működtetéséhez nem ornamentika kellett, hanem érthető, működő rendszerek.
„Minimalista lakás: kevesebb több – a tiszta formák és funkció diadala.”
Miért bukott meg az ízlés diktálása
Az ízlés normáinak meghatározása mindig is kísérlet maradt. XIV. Lajos idején a barokk fényűzését próbálták keretek közé szorítani, majd a XIX. században a klasszicizmus és a felvilágosodás idején a poroszok is szabályokat próbáltak felállítani. A kísérletek kudarcának oka azonban nem pusztán a forradalmakban keresendő: a stílusok túl drágák, túl komplikáltak voltak a hétköznapi élethez.
„Loft: nyitott tér, modern berendezés, a stílus és a praktikum harmóniája.”
A társadalom többsége nem a reprezentáció, hanem a praktikum, a funkcionalitás és a megfizethetőség szerint rendezte az életét. Ez hatással volt az öltözködésre, a lakberendezésre, sőt a tudományos és művészeti munkákra is: a túlzottan díszes, bonyolult vagy nem praktikus megoldások egyszerűen nem tudtak többé gyökeret verni.
Napjaink paradoxonja
Ha két-három évszázaddal ezelőtt a funkcionalitás győzött a túlzás felett, ma mintha a helyzet fordított lenne. A gyáripar, a sorozatgyártás és a piac mindenek felett álló logikája egységesít, homogenizál, polgárosít.
Kocka házak, kocka alaprajzok, kockára szabott bútorok – nem csupán a terek, hanem a gondolkodás is derékszögűvé válik. Az élet, a vágyak, a lakberendezés és a divat mind a piac által jóváhagyott normák mentén formálódnak.
„Neo-barokk enteriőr: fényűző, részletgazdag, vizuális élmény – a dekoráció mestersége.”
Az ízlés ma
Az ízlés kérdése tehát ma sem csupán esztétikai probléma. Ugyanarról szól, mint kétszáz éve: hogyan élünk, mire van szükségünk, és mit engedünk be a mindennapjainkba pusztán azért, mert eladható.
Ízlés nem szabály, hanem felelősség. Nem stílusirányzat, hanem döntések sorozata. És talán éppen ez az, ami miatt nem lehet és nem is érdemes diktálni.