Különcök?

Az otthon tervezésében csak az ésszerűség szabhat gátat, de ezt a szigort művészettel, harmóniával enyhíthetjük.”

(Lengyel Kálmán belsőépítész, 1932.)

Földünkön nagyjából hétmilliárdan élünk, vagy, ahogyan mondani szokás; hétmilliárd lelket számlálunk.

Egy kisebb hányada emez lelkeknek luxuskörülmények között tengeti sanyarú életét, míg a többség csak menedékhelynek sem igen nevezhető primitív lakásban kénytelen élni. A maradék, köztük jó magam is, így vagy úgy berendezett otthonunkban morzsolgatjuk középosztálybeli életünk dolgos hétköznapjait.

Színes a világ s benne sokfélék vagyunk. Vannak köztünk galamblelkűek, oroszlánszívűek, álnok kígyók, buta majmok, örök gyerekek, nyájas úrhatnám-ok, nagy tekintélyű bölcsek, s még ki tudja milyen jellemvonásokkal felruházott egyéniségei a világnak. Mert a magunk módján mind egyéniségek (individuumok) vagyunk..Na, már most ebből, csakis az a régi szólásmondás jut eszembe: „Ahány ház, annyi a szokás.” Érthetőbben: otthonaink képe lelkünk pontos mása, annak képi lenyomata. Még csak elgondolni sem lehet, hogy vajon hány különféle otthonkép létezhet a világon?

Most egy olyan fele barátunk otthonképének lenyomatát szeretném bemutatni melynek képei, azonnal elárulják, hogy megálmodójának vajmi kevés köze van a lakberendezési tradíciókhoz, s egyáltalán bármiféle stílushoz, mely bármi néven nevezhető. Csupán csak egyedi, de az nagyon.

A berendezés összképe nekem- s szabadjon kihangsúlyozni; csak is nekem; kissé harsány, de talán éppen ezért figyelemfelkeltő is. Az ilyen tulajdonság, mivel érzelmeket képes másokban ébreszteni, akár már művészetnek is nevezhető.Lázadás ez a sekélyes konfekció, az unalomig ismételt kispolgári – csak kárpitjában, színében különböző – áruházi bútorok és berendezési tárgyak ellen.

Otthona lakójának elege van az egyhangú házgyári sablonlakásokból, az előre csomagolt ételekből, az átlagfizetésből, s egyáltalán minden átlagból és átlagosból. Lehet, hogy sokan megmosolyogják majd azt, amit látni fognak, de higgyék el nekem, inkább irigylésre méltó az ilyesféle lázadás, mint sem kigúnyolni kellene.

Nos, mit mondanak? Fej, vagy fejetlenség?

Köszönöm figyelmüket:

Szerző: Horváth Tamás