Erzsébet királyné majorja. A magyaroskodó bútorzatú szoba. Túry Gyula rajza.
Természetesem hogy létezik, de ezt soha sem szabad összetéveszteni az úgynevezett „ oskodással”, vagyis a franciáskodással az angoloskodással, vagy a magyaroskodással. És még sorolhatnám a különféle népieskedő, hamis stílus irányzatok sokaságát. Amiről most szólni szeretnék, az a lakberendezés során mutatott díszítő ösztönösségünk, méghozzá az a fajta ösztönösség, mely ősidők óta talán az egyik legfontosabb lelki szükségletünk. Ennek a díszítő ösztönösségnek semmi köze bármiféle gondolatközéhez, sem valamiféle megjelenítéshez vagy ábrázoláshoz.
Ennek az ösztönösségünknek a feladata tisztán a szépítés, a hasznosság egyesítése a kellemességgel, a célszerűséggel, az emberi arányossággal, az élet ritmusával és annak vidámságával. Végső célja pedig nem más, minthogy az otthonunk berendezése ne csak a testi szükségleteinket, hanem a lelki igényeinket is szolgálja.
Az egyetemes emberi díszítési ösztönnek egyetemes törvényszerűségei vannak, ámde a különböző korok, különböző népek és vidékek ízlésvilága különböző módon értékeli és érvényesíti ezeket az egyetemleges törvényszerűségeket. A díszítő ösztönösségnek vannak előre kitaposott ösvényei – ezek általános érzéskövetelmények – és ezeknek az ösvényeknek ugyan a kiindulási pontja mindenki számára közös, de mégis ezek az ösvények koronként, népenként, vidékenként, máshogyan kanyarogtak és kanyarognak. Istennek hála, még ma is. A cél végül is, akár a kiindulási pont közös: Színesen, de harmonikus összhangban élni a természettel.
Az általános érzéskövetelményekből – a képekről is tisztán leolvashatjuk, a különféle népek különböző lelki adottságaiknak megfelelően más és mást tartanak fontosnak, más és mást tartanak elhanyagolhatónak, megint más és mást foglalnak abból csokorba, vagy szednek szét ízeire. Végül is a népek ily módon teremtik meg koruk és vidékük ízléssajátosságának, stílusának az alapjait.
Ez a cikk azokat a képzeletbeli és ízlésbeli törvényszerűségeket kívánja képek segítségével bemutatni, melyek a különböző népek lakáskultúrájának díszítőművészetében, jellemző módon érvényesülnek. Talán ezen keresztül eljutunk e népek lélekalkatának – s így általános jellemük jobb megismeréséhez is.
Napjainkban ezt a létező sokszínűséget, ezt a sok különféle nemzeti jelleget a lakberendezésben a globalista gazdaságpolitika és annak high – tech stílusa, ugyan teljes erejével igyekszik felmorzsolni, de már most mondom; nem fog sikerrel járni. Ahhoz, hogy ezt az elképzelését valóra válthassa, először be kellene hatolnia a népi jellemvonások felszíne alá és ott kiölni, azokat a képzeletbeli és ízlésbeli megnyilvánulásokat, amelyek nem csupán csak „valamiféle” megcsontosodott népieskedő sajátosságok, hanem a népek egyetemes és így örök emberi értékeinek velük született öröksége. Ez az ősi díszítő ösztönössége a népeknek pedig kiölhetetlen.
Horváth Tamás
Szerző: Horváth Tamás
Kövess minket a Facebookon
Facebook