Mai Lakószoba berendezése reformkori stílusban

Az elképzelés nem teljesen új. Ugyanis  a ‘980-as években Düsseldorfban volt szerencsém egy szálloda berendezését itthoni bútorgyártókkal elkészíttetnem és  magyar szakemberekkel a helyszínen beépítenem. Akkor még ilyet is tudtunk s nem is akár milyen színvonalon..

Ma már bátran bevallhatom, akkor ott  ezt a  munkát csekély napidíj ellenében végeztük, egyetemben sok más magyar sorstársunkkal, akik szintén valahol a nagyvilágban a családjuktól távol ügyködtek a magyar termékek és a szakmunka jó híréért.

Az itthoni ellátáshoz képest az ottani kirakatok kínálata mellbevágó volt. Órákat bámultuk vasárnaponként  egy – egy áruház kirakatát és pénz hiányában, csak  álmodoztunk az otthoni jövőnkről: a nyugati  kapitalizmus bukásáról és a hazai kommunizmus győzelméről.

A napidíjunk, akár a mostani nyugdíjak még az “éhenhaláshoz is kevés volt” nem, hogy abból a kirakatban látottakból bármit is megvásárolhattuk volna.

Emlékszem, éjt nappallá téve szereltük a szobák bútorait, hogy határidőre elkészüljünk. Vasárnap kivételével a szigorú szabályokat kijátszva napi tíz órákat dolgoztunk, hogy az így nyert időben a hét egy -egy napját, felváltva szabaddá tegyük magunknak s az éhezéssel megspórolt néhány Márkával a zsebünkben olcsó apróságok után nézelődjünk a külváros bazárjaiban.  Sláger: feleségek és mamák részér általában a”Fa” szappan és  spray, míg a gyerekeknek egy- egy Matchbox kis játékautó volt. Többre ugyanis nem igen futotta.

Egy szónak is száz a vége. Magyar emberen még a kommunizmus sem tudott kifogni. Vasárnap a pihenőnapot feláldozva a német kollégák rokonainál vállalt “schwarz” munkával töltöttük el a szabadídönket, hogy a szűkös anyagi kereteinket kipótoljuk.  Na, ebből sem gazdagodtunk meg, csupán az unalmas hosszú estéinket, tudtuk  néhány korsó finom helybeli sörrel elviselhetőbbé varázsolni. A most bemutatásra kerülő lakószoba berendezési rajza is akkor készült  egy német barátunk kérésére.  Most ezt a képet csak újraszíneztem és kissé felfrissítettem. Akkor húsz korsó “Alt Schlösser” sört kaptam érte érte. Mondanom sem kell, a németekkel közösen ittunk meg.

Ezt a rövid visszaemlékezésemet ajánlom a Jövő Asztalosipari Szövetkezet  és a Törekvés Faipari Szövetkezet akkori asztalosainak emlékére.

Az elképzelés alapja:

Az 18020 -30-as évek Európájának egykor volt polgári életstílusa és életformája biedermeier néven vonult be a stílustörténelembe, Németországon és Bécsen át hozzánk is hamar eljutott, de a mi szilaj talajunkon amilyen lendülettel megérkezett olyan lendülettel meg is tőrt a fejlődése. Merőben más ízekkel és zamattal szőtte át szépanyáink és szépapáink hétköznapjait és vasárnapjait, mint azt akkoriban tőlünk nyugatabbra tette. Nálunk a bútorok és a tárgyak formáját és vonalvezetését a stílus késői korszakára jellemző „biedermeier görbe” határozta meg

Ellenben a korai német biedermeier bútorokat simaságukról, egyszerű, egyenes vonalvezetésükről könnyen felismerhetjük. A német biedermeier stílusú formavilág sokat átvett az empire klasszicizmusának merev formáiból. Elhagyta ugyan annak nehéz és drága ékítményeit és kerülte a drága bronzvereteknek alkalmazását, de ragaszkodott az empire lényeges vonásához: az egyenes vonalvezetéshez.

Vagyis, ha egy némethez hasonló biedermeier lakásbelső stílusjegyit, bútorainak formáját és színét, a lakásberendezés összképének korabeli hangulatát kívánnánk a tervezésünk során életre kelteni, akkor elképzelésünket az egyenes vonalvezetés mellet, csekély ékítmény használata és a felhasznált anyagok sima egyszerűségére kell korlátozni.

A falak festése (tapétája), a lakástextilek (bútorkárpitok, függönyök –szőnyegek kivételével, mert azok lehetnek nagy virágmintásak is)) sokszor csíkosak, vagy jelentéktelenül apró virágmintázatukkal és szürke, vagy halványzöldes alapszíneikkel harmonikusan illeszkedjenek az adott tér berendezésének színösszképébe.

A korabeli bútorokhoz leggyakrabban topolyafát esetleg cseresznyét, diót használtak. Ezek a faanyagok a maguk egyszerű struktúrájukkal és kellemesen meleg, világos – sárgásbarna színükkel jól illeszkedtek a bútorok egyszerű, sok esetben egyenes vonalvezetésű formájához.  A vitrinek, asztalok díszei a színes porcelánok és a csillogó üvegkristály vázák és poharak. A vázákat színpompás virágcsokrok díszítették. Az asztallapokat horgolt és keményített csipketerítő fedte. A falak üres felületein a család felmenőinek portréi, vagy valamilyen romantikus tájkép festett, esetleg metszett, blondelkeretbe foglalt képe lógott.

Ejtsünk azért néhány szót a korabeli öltözködés stílusjegyeiről, hogy ilyenképpen is érthetőbb és átérezhetőbb legyen egy egykori biedermeier stílusban berendezett lakószoba hangulata.

Hölgyeknél elemi követelmény volt a karcsúság. ( Ez ma sincs másképpen.) Divat a fűzött derék és az újdonságnak számító drótabronccsal kitámasztott harang alakú szoknya. Hozzá sarkatlan cipőt viselnek. A karcsúság hatását fokozta még a felsőrész szélesre szabott ujjmegoldása és a vállat ernyőszerűen befedő gallér.

A ruhák anyaga csíkos, kockás, vagy apró virágmintás. Legtöbbször rózsák, de néha egész virágcsokor költemények díszítik a kisasszonyok és úrhölgyek legyezőkontyos frizuráját. Egyszóval, szépanyáink tarkák, üdék és csodaszépek voltak

Nos, ha valaki szereti a rég idők hangulatát az otthona falain belül visszaidézni, mint a mellékelt tervezett képről is láthatja, egy mai lakás lakószobájában is megvalósítható, életre hívható.

Köszönöm a figyelmüket:

Szerző: Horváth Tamás