Milyen is az „Minimál” stílus?

A minimál stílusban berendezett otthon képe névjegykártyája követőjének. A XXI. századot kezdő ember többnyire zárkózott, magába forduló romantikát kerülő, natúrat kedvelő személyiség.

Ez a stílus a velünk karban járó, felgyorsult életvitelünkkel könnyen azonosulni tudó. Alkalmas arra, hogy lelkifurdalás nélkül tudjunk megszabadulni fölösleges emléktárgyainktól, kacatjainktól, örökölt berendezési tárgyainktól s mindezekhez fűződő görcsös ragaszkodástól.

A sok kacattól szabadulva, nem csak az otthonunk, de az életünk is hamarosan rendezetté válik.

Térigényes stílus, ezért megköveteli a berendezési tárgyak közötti üres felületeket, vagyis azok levegős elrendezését.

Az ilyen térben elhelyezett minden más formai világot képviselő tárgy azonnal kirívó lesz, szinte provokáló lesz. De ugyanezt eredményezheti az össze – visszásság, vagyis a tárgyak zűrzavaros rendezetlensége. A használati tárgyak már – már leltár szerinti elhelyezése szinte kötelező mutatvány. Hibás törött, kopott vagy rosszul megmunkált berendezési – és kiegészítő tárgyak látványa azonnal minősítik a stílus követőt.

A stílusra jellemző további jegyek:

Az egyszerű teret, egyszerű geometriai formák ritmikus ismétlésével igyekszik a minimál stílus barátságossá tenni. Ha erre nincs lehetőség, akkor ugyanezt színekkel teszi. Ezek a színek sohasem harsányak, s így nem is lesznek a tér összképi látványában zavarók.

A szerkezeteket eldugja, a függőleges és vízszintes síkok által kialakított kocka alakú „kubusokba” Ezeknek a kocka formáknak a sorozatai alkotják a tárolásra alkalmas szekrényelemeket. Az ülőbútorok is egyszerű kockaformát öltenek, kiváló minőségű anyagokból, de mintázat nélküli kárpittal.

A tér dekorálására szánt dísztárgyak darabszáma ugyancsak a minimálisra korlátozódik. Ezekből önmagában álló – szoliter – darab sohasem áll a polcon, vagy függ alá falon. A minimál stílus szabálya szerint ez esetben is a ritmus – a kitett vagy felfüggesztett tárgyak formai ismétlése, azoknak a sorba állítása teremti meg a kívánt esztétikai élményt.

Maga az irányzat Olaszországból indul, ahol a mediterrán éghajlati viszonyok között viszonylag sok a napsütés, ezért a térben elhelyezett mesterséges fényforrások, általában csak közvetlen, (direkt) világítótestek formájában öltenek testet.

Általános világítás céljára, a mennyezetre irányítható fényű állólámpa, vagy a mennyezetről lelógatott több egyforma, kevésbé díszes búrával ellátott csillár alkalmas. Néha megelégszik egy-két csupasz foglalatba csavart formaizzóval, vagy a mennyezet síkjába süllyesztett egyszerű vonalú LED-es világítótesttel.

Az ilyen stílusban berendezett lakás képe sohasem a „kivagyiságot”, sokkal inkább az ízlésesen berendezett otthon képét mutatja a szemlélőknek.

Horváth Tamás

Szerző: Horváth Tamás