Végül is korunk fiatalsága az, amely sugallja az új évezrednek azt az egyszerűbb és tárgyias stílustörekvést, melyet ma minimál stílusnak, vagy más néven racionális művészeti (berendezési) irányzatnak mondunk.
Az otthonunk képe csak külső kifejezése kényelmünknek és ízlésbeli törekvéseinknek, vagyis amikor az otthonunk belső képét bármikor újra értelmezzük, akkor biztos, hogy az életérzésünkben és az életfeltételeinkben minőségi változás történt. Ezért lehetünk manapság szemtanúi annak a változásnak is mely az otthonképünk tekintetében az ezredforduló óta végbement. Az élet gazdasági, szellemi, erkölcsi változásai merőben megmásították intim életünk színterének elképzelt képét. Ezt a változást elsősorban úgy jellemezhetnénk; az otthonunkkal kapcsolatos minden igényeink egyszerűbb lett.
Ma az otthonunk képétől és hangulatától elsősorban azt várjuk el, hogy csakis pozitív értéket hordozzon. Nem szemfényvesztő külsőségek, hanem szolid, biztos és tartós, tulajdonságok azok, melyek ma az otthonukat élő embereket érdekli.
Ezek a tulajdonságok főleg építészeti és belső berendezési jellegetek. Például; a mai otthon képében a bútorok és minden más berendezési tárgy is, magát az embert igyekszik szolgálni. Ezért elvárjuk azoktól, hogy a bútorok tömege és formája egyszerű, könnyen kezelhető, könnyen takarítható legyen. Legfőbb erényük; a rendeltetésének való teljes megfelelés és a hivalkodás nélküli egyszerű megjelenés legyen. A mai otthon képét természetesen az ifjú családalapítók életigénye határozza meg.
A mai fiatalság, minden híresztelés ellenére, szabadidejében, ha olyannal egyáltalán rendelkeznek, sportkedvelők, nap – és természetimádók. Anyagi lehetőségeikhez mérten, szerény alapterületű lakásaikban, amikor éppen otthon tartózkodnak, sokféle, sokrétű életet szeretnének élni; dolgos pihenő és társasági életet.
Lemondanak a hivalkodó pompáról, helyette a kényelmet keresik. Végül is korunk fiatalsága az, amely sugallja az új évezrednek azt az egyszerűbb és tárgyias stílustörekvést, melyet ma minimál stílusnak, vagy más néven; racionális művészeti (berendezési) irányzatnak mondunk.
Milyen is ez a minimál stílus?
Mint már olyan sokszor most is a művészet siet az ilyesfajta igények kielégítésre és felkínálja, legalább önmagunk körül, a rendezettséget, a nyugalmat és a tisztaságot.
Ezzel a század utolsó évtizedére egy új stílus születik, mind az építészetben, mind a lakberendezésben, de a művészetek más területein is. Követői az új irányzatot minimál stílusnak, más néven racionális művészeti (lakberendezési) irányvonalnak nevezik. A mozgalom általában a megelőző, már jól bevált irányzatok stílusjegyeit veszi át, s fejleszti tovább. Felhasználja az avantgarde konstruktivizmusát, vagy a Bauhaus-iskola puritán geometrikus tér – képzési gyakorlatát oly módon, hogy közben egyszerű és közérthető igyekszik maradni. Elveti a high-tech virtuális tér képzési módszerét és tagadja a megalkuvásra mindig hajlamos eklektikus formavilág készségét.
Csak is a tiszta formák és a rendezettség segítségével igyekszik elérni az ember által vágyott harmóniát. Fontosnak tartja, hogy a tér szolgálja az embert, de fontosnak tekinti azt is, hogy a térben elhelyezett minden szükséges használati és berendezési tárgy, a természetes szimmetriarendjét, egyensúlyát, ritmusát, az abban a térben élő emberre visszavetítse. Ezt oly módon igyekszik elérni, hogy a mintákat és formákat a térben sorozatosan megismételi, sorba állítja, hogy aztán ezzel is figyelmeztessen arra, hogy az életünkben magunk körül a rendezettség nem csak óhaj, hanem tényleges igényünk is kell legyen.
Az egyszerű teret, egyszerű geometriai formák ritmikus ismétlésével igyekszik barátságossá tenni. Ha erre nincs lehetősége, akkor ugyanezt színekkel teszi, mely színek sohasem harsányak, s így nem is zavarók.
A szerkezeteket eldugja, a függőleges és vízszintes síkok által létrehozott kubusok sorozata alkotja a tárolásra alkalmas bútorokat, míg az ülőbútorok egyszerű kockaformát öltenek, kiváló minőségű, de mintázat nélküli kárpitozással.
A tér dekorálása is a minimálisan szükséges dísztárgyakra korlátozódik. Ezekből önmagában l egy darab sohasem áll a polcon, vagy lóg alá falon. A minimál stílus szabálya szerint itt is a ritmus, a kitett vagy felfüggesztett tárgyak formai ismétlése, azok sorba állítása teremti meg a kívánt esztétikai élményt. Maga a stílus, éppen hogy minimál voltából adódóan aránylag szegényes, de annál elegánsabb. Színvilága megköveteli a bőséges természetes fény jelenlétét.
Az irányzat Olaszországból indul, ahol a mediterrán éghajlati viszonyok között viszonylag sok a napsütés, ezért a térben elhelyezett mesterséges fényforrások, általában csak közvetlen, (direkt) világítótestek formájában öltenek testet.
Általános világítás céljára, a mennyezetre irányítható fényű állólámpa, vagy a mennyezetről lelógatott több egyforma, kevésbé díszes burájú csillár szolgál. Néha megelégszik egy-két csupasz foglalatba csavart formaizzóval, vagy a mennyezet síkjába süllyesztett LED-es világítótesttel is.
Térigényes stílus, ezért megköveteli a berendezési tárgyak közötti üres felületeket, vagyis azok levegős elrendezését.Az ilyen térben elhelyezett minden más formai világot képviselő tárgy azonnal kirívó lesz, üvölteni fog. De ugyanezt eredményezi az összevisszaság, vagy a tárgyak zűrzavaros rendezetlensége is. A használati tárgyak már – már leltár szerinti elhelyezése szinte kötelező. Hibás törött, kopott vagy rosszul megmunkált bútorok azonnal minősíteni fogják a használóját.
A minimál stílusban berendezett otthon egyben névjegykártyája a lakójának. A XXI. századát megkezdő ember többnyire zárkózott, magába forduló, Ez a stílus pedig, a hozzátartozó életvitelével nagyon is alkalmas arra, hogy segítségével levetkőzzük a fölösleges emléktárgyainkhoz, kacatjainkhoz való görcsös ragaszkodásunkat. A sok kacattól szabadulva, nem csak az otthonunk, de az életünk is hamarosan rendezetté válik.
Horváth Tamás
Szerző: Horváth Tamás
Kövess minket a Facebookon
Facebook