A költő korában egy rendesen bútorozott szobáért 5 – 6 Forint bért kértek el Pesten, de már ennél olcsóbban is lehetett lakást bérelni. Egyetemisták, ha a hónap elején előre lefizettek 5 Forintot a vendéglősnek, egész hónapban ebédelhettek ezért az összegért. Tizenöt forintból, amennyiben a ruházkodást nem számoljuk bele, bizony a korabeli egyetemista fiatalemberek úri módon élhettek Pest – Budán. De a ruházkodás sem került olyan sokba és a divat sem változott olyan gyakran, mint napjainkban. A frakk és a kemény karimájú cilinder volt az elegáns világ divatja. A fiatalság viszont Kossuth magyar – ruháját másolta és viselte. Éppen úgy öltözködtek, mint választott eszményképük: zöld posztóból készült, piros selyem bélésű, bő, lobogó ujjú Attilát hordtak, kihajtott fehér inggallérral. A polgári otthonokban a férfiak szobáját rendszerint angol mintára készült bútorokkal rendezték be. A szalonokat aranyozott és fehér lábú könnyű fotelek gazdagították, parasztidillel teleszőtt brokáttal bevonva.
Empire szalon, osztrák vagy magyar, 1810 körül
Bútordivat a század elejétől a forradalom bukásáig:
A XIX. század elején még az empire stílus az irányadó hazánkban. Ekkor még létezik egy kényes, felsőbb osztályok igényeit kielégíteni akaró, angolos változat, mely a francia jegyeket azért bőségesen magán hordozza, de van egy puritánabb, magyaros empire is, ami szintén az angol elemekkel kevert változat szülötte, de ez a stílus már jóval szegényesebb kivitelt takar. E bútorok kedvelt anyaga a cseresznye, tiszafa, dió – és a topolya gyökér.
Német korabeli biedermeier ülőbútor
Színezésük pácolással vagy égetett tussal történik. A francia bútorokra jellemző gazdag veretek és díszek, e bútorokon jó esetben rézből, de inkább olcsó, festett papírmaséból készülnek. A hazai polgárias és a francia empire bútorok között alapjában véve mégis a legszembeötlőbb különbség a szerkezeti megoldásokban és azokból adódó anyagvastagságokból származnak.
Bécsi korabeli biedermeier ülőgarnitúra
1820-as évek német biedermeier szobarészlete
Míg az importált, főúri otthonokat díszítő bútorok, inkább művészek által megkomponált darabok voltak, addig az itthon készült bútorok inkább az asztalosmestereink tervei alapján előállított „remekek”, s mivel a hazai mesterek jobban otthon voltak a szerkezetekben és azokhoz illő és megfelelő anyagok, dimenziók megválasztásában, így az általuk gyártott bútorok ugyan sokkal jobban megfeleltek az igénybevételnek, viszont a formájuk így kevésbé volt kecses vonalvezetésű.
1820-as évek német biedermeier szoba berendezés
Különböző bécsi biedermeier bútordarabok, XIX. sz. első feléből
Létezett még egy harmadik változata is a nálunk ez idő tájt vásárolt empire bútoroknak, de ezek a bécsi műhelyekben gyártott darabok sem voltak sokkal gazdagabbak megjelenésükben, kivitelükben, mint Vogel Sebestyén és Kerner Antal „bútorgyárnokok” műhelyeiből kikerülő hazai mestermívek.
Korai bécsi biedermeier szoba berendezése
Az 1820-as évektől azonban a német klasszicizmus veszi át a vezető szerepet az építészetben és csakhamar a bútorgyártásban is, de ez utóbbinak a központja Párizs marad, ahol most már a német asztalosmesterek diktálják a divatot. A főúri és a polgári lakások berendezései e stíluson belül alig különböznek, ugyanis ez a formavilág az empire -z képest végtelenül leegyszerűsödik. E bútorok tartósak, praktikusak, takarékosak és ezért olcsóbbak is, mint elődeik voltak, de még mindig messze nem kényelmesek.
 |
 |
Írószekrény, 1820 körül, Brandenburgból – Bécsi írószekrény 1820. körül
Korabeli lakószoba enteriőr, akvarell kép, Magyar Iparművészeti Múzeum
A viszonylag olcsó bútorokra a polgárság részéről itthon is nagy a kereslet, ami pedig együtt jár az asztalosipar és a bútorkereskedelem fejlődésével. Pest-Budán az 1828-as évi összeírás szerint (Batári Ferenc Iparművészeti Múzeum adatai alapján) Pesten 83 asztalosmester 178 segéddel, Budán 36 asztalosmester 76 segéddel szolgálták ki a megrendelőket, de céhen kívüli asztalosok is legalább 110-en dolgoztak jól felszerelt műhelyekben.
Osztrák biedermeier íróasztal, francia empire stílusjegyekkel, 1825
Női íróasztalka, Bécs, 1830.
A XIX. század első feléből ránk maradt bútorokat, sajnos nem miden mester szignózta, de a veszprémi Török Károly, a budai Szabó József és a pesti Steidl Ferenc hagyatékaikban található egyes darabjaikon kézjegyeik jól kiolvashatók és beazonosíthatók.
Késői német biedermeier kanapé, XIX. század
Bútoráruház ugyan már nyílt 1804-ben is, de 1818-ban a Hatvani utcában (ma Kossuth Lajos utca) több kereskedő összefogásával európai színvonalú bútoráruda nyitotta meg kapuit, majd hamarosan utána Coffin Károly rendezett be üzletet hazai mesterek termékeinek árusítására.
Biedermeier kárpitozott kanapé, 1825 körül
 |
 |
1825-ből Osztrák írószekrény – Osztrák biedermeier támlásszék, 1815.
A német klasszicista – formák nehézkesek, merevek, vonalvezetésük túl egyenes. Az új polgárok pedig már igényesek. Szeretik a kényelmet, és mivel lakásaik mérete is jóval szűkösebb, mint a főúri kastélyok tágas szobáié, ezért sokkal könnyebb és kevésbé terjedelmes bútorokat követelnek ki a gyártóktól. Már a fekete és a sötét dió színeket sem kedvelik igazán. A lakásaik így is elég sötétek, a nehéz brokát függönyök és a többnyire mély bordó színű selyemtapéták helyett szeretnének festett virágmintás falakat s jóval több fényt beeresztő függönyözést és jóval vidámabb, könnyedebb enteriőröket.
Késő biedermeier ülőgarnitúra Magyarországról
Ezt az igényt már csak a polgári biedermeier vagy, ahogy nálunk nevezzük, a táblabíró stílus berendezési formavilága képes kielégíteni. A XIX. század első harmada végére a klasszicizmus egyre jobban veszít népszerűségéből és a bútorgyártás vezető szerepét a német és az osztrák asztalosipar veszi át.
Magyar fortepiano a Vogel-műhelyből, 1820 körül
Magyar biedermeier kanapé, 1830 körül
A mindinkább öntudatosuló polgárság nagyobbik része a természet felé fordul, igyekeznek magukról lerázni az előző évtizedek merevségét, hogy lélegzethez jussanak, szabadabbá válhassanak. E gondolkodásmódhoz illő stílust és életformát a biedermeier formavilága lesz hivatott kielégíteni, mely hamarosan meghódítja Németországon és Ausztrián kívül Angliát, Dániát, Oroszországot és részben hazánk bútordivatját is.
Steindl Ferenc biedermeier fotelja, 1830-ból
A bútorokat, ha nézzük, a legszembetűnőbb különbséget a klasszicista – formákkal szemben, a székek és az asztalok lábai mutatnak. A korábbi egyenes vonalak ismét enyhe hajlatú ívekhez térnek vissza. A díszítések még inkább leegyszerűsödnek, míg a faanyagok a világos színű nyír- kőris- és cseresznyefa választékából kerülnek kiválasztásra. A kárpitok virágos kartonok és ripszek, melyek egyben a dekorációs függönyök anyagaival, színeivel és mintázataival is megegyeznek.
 |
 |
Akasztós szekrény Steindl műhelyéből, 1830 – Szekrény, Steindl Ferenc műhelyéből, 1840 körül
A biedermeier bútorok ornamentikái állandóan megújulnak, de a stílusra legjellemzőbb bieder – görbe állandósul. A bútorok legkedveltebb ékítményei növényi eredetűek, de gyakoriak a figurális és a mértani formák is. Kevésbé használatosak a faragványok és a rátétek, de ha vannak, azok többnyire levélsorok, tekergő indák, virágos ágak vagy éppen rozetták. Díszítmény lehet még a líra, a bőségszaru, de a hajlított nyakú hattyú is kedvelt motívum. Utóbbi motívumot leggyakrabban az asztalok lábain láthatjuk viszont.
Késő biedermeier bútorok a Nagytétényi Bútormúzeumból
Mint már leszögeztük a biedermeier – nálunk táblabíró stílusú – bútoroknál, az ékítmények helyett az elsődlegesség, vagyis a hangsúly, a kényelemre és a funkcióra tevődik át. Az ágyak teljesen leegyszerűsödnek a baldachin és a függönyök, eltűnnek, a fej és lábvégek szinte dísztelenek maradnak. A székek formája a testtartás kényelmére törekszik. A lábak és a támlák kissé ívesek, a karfák spirálisan visszahajlítottak, az ülések párnázottak vagy nádazással, olykor bőrrel bevonva készülnek. Az ülőbútorok különben is nagyon változatosak. A fotelok mellett gyakoriak a pamlagok, heverők és a díványok legkényelmesebb megoldásai.
Késő biedermeier bútorok a Nagytétényi Bútormúzeumból
Asztaloknál a kerek forma a favorizált, de e bútorfélék minden típusát és változatát megtalálhatjuk a korabeli lakások berendezésében. Közülük a köztudatban, talán a varróasztalkák képe ivódott be a leginkább. A szekrénybútorok is sokfélék. A kétajtós ruhásszekrénytől az irat-, ebédlő-, mosdószekrényeken át az üvegezett vitrinekig minden típusuk divatos. Ez utóbbiak, a biedermeier nagy találmányai, hiszen a kedvelt porcelán szobrocskákat, ezüst szelencéket és egyéb dísztárgyakat a ház asszonyai e vitrinekben nagy gonddal helyezik el a szebbnél-szebb horgolt kézimunkákon.
Körülbelül így jellemezhetnénk a Lajtán túl készült biedermeier bútorokat, de ezekhez vajmi kevés köze van a hazai hasonló korabeli berendezési tárgyaknak. A mi táblabíró stílusú bútoraink inkább a századelő angolos empire formáknak leegyszerűsített változatai. A Steidl Ferenc műhelyéből kikerült bútorok (Nagytétényi Bútor Múzeumban megtekinthetők) a bécsi meleg hangulatú, lendületes, lágy formákhoz képest, ridegen előkelők, és jóval nehézkesebbek is, de mindezek ellenére büszkén vállalhatjuk, mint iparművészetünk egykori remekeit.
A stílust a 40-50-es évektől a jóval romantikusabb historizmus váltja, kezdetben a királystílussal, mely új rokokó néven válik ismerté, Lajos Fülöp francia polgárkirályról elnevezve. Ezt követi az új barokk majd az új reneszánsz és minden, ami másolata a réginek. Ez a divatőrület, pedig a századfordulóra eklektika néven vonul be a stílustörténelembe, de ez már egy következő cikksorozatom témája lesz.
Köszönöm figyelmüket.
Horváth Tamás
Szerző: Horváth Tamás
Kövess minket a Facebookon
Facebook