Szinekben oldodó lelkek I. rész

„Cigány vagyok, árok partján születtem.

Nem ragyogott fényes csillag felettem.

Rongy a ruhám, sátor az én palotám,

Könnyes szemű cigány asszony az anyám.”

A cigányok csapatai számottevőn a népvándorlások utolsó hullámával a XV. sz. elején érkeztek meg és szóródtak szét Európa országaiban. Jöttek, senki sem tudja honnan és mentek, s mennek tovább, még napjainkban is, talán maguk sem tudták és tudják, merre és hova.

Csoportjaik kezdetben sajátságos megjelenésükkel Európa szerte nagy feltűnést keltettek. Vándorlásuk okáról és céljáról csodás regéket meséltek. Színes történeteiket, melyeknél csak viseletük volt színesebb, a kor mélyen vallásos falusi és városi népei áhítatos érdeklődéssel hallgatták, s mint afféle ritka, messziről jött csodabogarakkal, barátságosan és kegyesen bántak.

Szertelen és szokatlan életvitelükkel, azonban csakhamar maguk ellen fordították a kor feudális rendjéhez igazodó, szigorú erkölcsi normák szerint élő vidéki és városi lakosság többségét.

Így a mesélő ámítókból egy – kettőre; rablók lettek.

A befogadók gyors kiábrándultsága súlyos következményekkel járt a messziről érkezett rejtélyes jövevényekre nézve. Szokatlan viselkedésük és furcsa szokásaik miatt Európa, szinte minden országban csakhamar üldözötté váltak.

Sorsuk jobbrafordulását, Közép Európa népeinek ez időben történő tragikus megfogyatkozásának köszönhették, mely népességfogyatkozás főleg a hódító oszmán seregek elleni gyakori háborúskodásokból és az azokat követő járványokból fakadt. Európa népeinek e nehéz és gyászos évei a cigányok életében pozitív változásokat; humánusabb időket hoztak.

Számos országban, köztük hazánkban, intézkedések sokaságát hozták meg gyorsabb beilleszkedésük reményében, melyek közül az egyik, de legszigorúbb feltétele; vándorló életmódjuk feladása lett volna.

De dacoltak az európai civilizáció, azon belül is a művelődés mindennemű kihívásaival szemben s megmaradtak saját hiedelmeikkel – ördögökkel, boszorkányokkal, babonáikkal – tarkított, kezdetleges kultúrájuk és kóborló életmódjuk mellett.

Lényük, eredetük, nyelvük, így lett az újkor egyik, talán még napjainkban sem teljes egészében megfejtett rejtélye. Közel két évszázada, ugyan mind több sikerrel fejtegeti a tudomány a cigányság titkait, de teljesen megismerni még máig sem sikerült, különcnek tűnő szokásaikkal tarkított életmódjukat.

Mivel világszerte talán legjelentékenyebb szerepük, éppen hazánkban, Magyarországon van, ahol kezdetektől a nemzeti zeneművészetünk letéteményeseiként működtek és működnek még napjainkban is, hol a legjellegzetesebb népjelenségül tűnnek fel falvainkban és városainkban, s ahol a nemzetgazdaság és nemzetgyarapodás szempontjából is, mint fontos tényezők jöhetnek számba, immár végleg indokolt lenne, hogy a tudomány segítségével végre behatóan és részletesen foglalkozzunk életvitelükkel, szokásaikkal és minden más és kevéssé ismert etikus vonásaikkal. Újra és újra lehetőséget kell adni a beilleszkedésükre, önmaguknak pedig élni kell a többségi társadalom eme sokadszor is felkínált lehetőségével.

Indiai cigánylány ünnepi öltözetben

Feltevések szerint, talán Indiából származó, de közel sem egységes etnikum. (Ha Indiában cigánynak neveznek valakit, ezzel a nomád életmódra, esetleg a szokásosnál is színesebb öltözködésre utalnak, de közel sem a ma élő romákra, mint etnikumra, vagy India karnatakai lakóira, akik pedig még ma is egészen elképesztően tarkán öltöznek, és hatalmas fémékszerekkel díszítik magukat.)

Kisebb csoportjaik a XV. század környékén érkezek Európába. Magukat rom-nak (embernek), néha kálo-nak (feketének) mondják. Minden nem cigány embert elemben parno (fehér) névvel illetnek. A hazai vándorcigányok leszármazottai manus-nak (embernek) mondják magukat, a nem-cigányt pedig gadzsio-nak (gazdának, parasztnak),

Nyelvük valószínűleg, India árja nyelveihez tartozik, mint akár a szanszkrit nyelv is. Közelebbi rokonságban áll az India észak-nyugati részében beszélt szindhi nyelvjárással s az ezzel határos kasir és dardus nyelvekkel.

India (karnatka tartomány)

Elnevezésük magyarázatára több elmélet is létezik, de valamennyi közül talán, néhány hangzó eltéréssel, a cigány megnevezés a legelterjedtebb forma, kivétel az angol szász nyelvterületek, ahol megnevezésükre a gipsy kifejezést használják.

Folytatás: Szinekben oldódó lelkek II. rész

http://lakberendezes.hu/eletmod/szinekben-oldodo-lelkek-ii-resz/

Szerző: Horváth Tamás