A színes látásunk Istennek vagy, ha valakiknek úgy jobban tetszik, a természetnek legkegyesebb és legnagyszerűbb ajándéka.Hiszen nemcsak segít az e világi tájékozódásunkban, de életünk szépségének minőségét is magasabb szintre
emeli.
Olykor egy – egy festmény, színeinek összecsengéséből létrejött együttes színhatásával, tálcán kínálja felénk azokat a szebbnél – szebb példákat és művészi megoldásokat, melyeket, ha
ellesünk az alkotók vásznáról, biztos, hogy idővel segítségünkre lesz lakberendezési terveinknek az elkészítésénél.
Hiszen a képekről leolvasható színösszeállítások segítségével, játszi könnyedséggel állíthatunk össze külső és belső terek) berendezési terveihez kollázsokat, vagyis anyag – és színminta összeállításokat, izgalmas és sokféle változatban.
Természetesen ahhoz, hogy bármely képnek – lehet az akár valós is – úgy tudjuk a harmonikusan összeillő színeit lemásolni, hogy azok a szép hatás minden igényének maradéktalanul megfeleljenek egy fontos esztétikai szabályt figyelembe kell venni:
Bármely műalkotás – lehet az éppen egy berendezett lakás vagy annak csak egy helyiségének az összképe – minél egyszerűbben fogalmazódik meg bennünk, ám a szép hatás keltés céljából ahhoz színeket rendelünk, akkor különös fontossága fog bírni a használt színek összhangjának, a színek „mértéktartó” alkalmazásának, vagyis a színek ízléses, művészi megfogalmazása.
Ezt a szabályt a lakberendezőknek nem árt jól megjegyezni.
Induljunk ki abból az egyszerű, de nagyon is igaz állításból, hogy a színes látás Istennek vagy, ha valakiknek úgy jobban tetszik, a természetnek legkegyesebb és legnagyszerűbb ajándéka.
Hiszen nemcsak segít az e világi tájékozódásunkban, de életünk szépségének minőségét is képes magasabb szintre emeli.
Mit is jelent ez a gyakorlatban?
Például a bennünket körülvevő tárgyak közel hozzánk nem kisebbednek és alakjuk vonalai nem torzulnak annyira, hogy abból következtetni tudnánk tőlünk való csekély, de pontos távolságukra és helyzetükre. Ellenben a tárgyak, színárnyalatai a legkisebb helyzetkülönbséget is megmutatják számunkra. Színváltozásukkal jelzik e tárgyak esetleges legkisebb elmozdításának csekély mértékét is.
Miért is?
Nos, a színek a leghalványabb árnyék hatására is veszítenek élénkségükből és a világosság legkisebb fokozására is – élve Goethe gondolatával – „hálás derűvel válaszolnak.”
Leegyszerűsítve e tételt: – Ha bármely térben egy tárgyat, tegyük fel egy szekrényt a helyéről, néhány lépéssel arrébb tolunk, akkor annak színe a fényforrástól (ablak, lámpa) távolodva vagy ahhoz közeledve sötétedni, vagy éppen világosodni fog.
A színek ily módon történő változásai bizony befolyással bírnak hangulatunkra, vagyis az ember hangulata rabja a színes világ fényváltozásainak.
Hogy mondjak erre is egy gyakorlati példát:
Mi európaiak tudjuk csak igazán, hogy a borús téli napok szürkesége mily’ gyorsan képes lelkünk derűjét maga alá temetni, ugyanakkor a felhők közül kibukkanó napnak legparányibb sugara is képes a pillanat tört része alatt is a mélyből vissza, akár még az égig is felrepíteni.
Mi lakberendezők és belsőépítészek tudjuk csak igazán, hogy mi a különbség egy déli fekvésű lakószoba derűje és egy északnak tájolt helyiség lélek fagyasztó hangulata között.
Az északi tájolású helyiségekben a színek a fénytelenség hiányában elszürkülnek, letompulnak, míg az egészségesebb fekvésű déli oldalon, ugyanazok a színek, ha nem is tüzesebbnek, de sokkal élénkebbnek tűnnek.
De nem csak a Nap sugaraiból reánk zúduló fényorgiából, hanem olykor a tárgyak természetestől eltérő, mesterséges színe is hatással lehet kedélyállapotunk váltakozó hullámzásaira.
Goethe írja le: „ha sárga lencsén keresztül szemléljük a téli zord tájat és ezt könnyen ellenőrizhetjük egy napszemüveg segítségével – a rávetülő sárga fény hatására a kép, melegséggel tölti el lelkünket, míg, ha kék üvegen keresztül szemlélünk egy színekben gazdag napsütötte tájat, az akár még el is szomoríthat.”
Csak mellesleg jegyzem meg: épen az előbb említett példák tükrében a ma olyan divatos színes ajtó – és ablaküvegezésekkel lehetőleg bánjunk körültekintőn.
A színekben gazdag szőnyegek, szobáink falainak jól megválasztott festése vagy tapétázása, bútorok és bútorhuzatok, függönyök, sőt a ruházatunk jól eltalált, egyéniségünkkel jól összeillő színösszeállításai is, mindmegannyi forrásai lehetnek életünk öröminek és kellemes pillanatainak.
„Koldusok és kifosztottak lennénk” -írja Mitrovics Gyula, neves magyar esztétánk egy múlt századi értekezésében – „ha nem mosolyognának ránk mindenfelől színváltozatok és, ha nem tudnók abban örömünket találni”.
De érdemes erről meghallgatni egy szintén múlt századi magyar költő verssorokba foglalt véleményét is:
A fény (Vargha Gyula)
„Légy áldva te látás szent kútfeje, fény!
Oh, égi ajándék, mint áldalak én.
A porszem is ébred, amerre haladsz,
Mindennek a földön színt, életet adsz.
Neked köszönöm, hogy az ég meg a föld Csodáival elmém színig tele tölt,
S lelkemben a színek pompája ragyog,
Te általad lettem az, mi vagyok.
Képek színes árját üdén, melegen,
Gyermekkorom óta, hogy itta szemem,
Élvezve a látás nagy, nagy gyönyörét,
Melynél nem is ad tán nagyobbat a lét.”
Küszömön a figyelmüket: