Az ember megnövekedett szín – és fényigényét tükrözik a házak falain megjelenő ablakfelületek növekvő nagysága. Hasonló törekvést tükröznek a belső – és külső terek mesterséges megvilágítással szemben támasztott egyre növekvő minőségi és mennyiségi követelményeink is.
Erre a célra alkalmas mesterséges fényforrások ma már az otthonainknak fontos, szinte nélkülözhetetlen beépített berendezési tárgyai közé tartoznak, de azt is mondhatnánk, hogy a lakásainknak kihagyhatatlan „szerkezeti” elemei lettek.
Korunkban ezeknek a világítási lehetőségeknek a kínálati palettája is rohamosan “színesedik”. E kínálatbővülés abból az egyszerű igényünkből fakad, hogy az otthonaink fényszegény belső és külső tereit szeretnénk a napfényhez közel azonos minőségű fényt kibocsájtó fényforrásokkal és világítótestekkel ellátni. Ezért ma már egy kellő módon átgondolt kert – és lakberendezési tervdokumentációnak tartalmazni kell az ajánlott megvilágításoknak fényminőségi és fényerősségi, valamint azok módjának és helyének pontos leírásait.
Bármely térben, csak az esetben beszélhetünk kedvező látási viszonyokról, ha a különböző tevékenységeinkhez a legoptimálisabb fényerősséget, fényminőséget megfelelő módon tudjuk biztosítani. Erre a célra, mint azt régebben gondoltuk, közel sem a legerősebb fény a legideálisabb. ahogy ez az állítás a természetes világítás estén, a napfényénél sem igaz.
Naponta tapasztaljuk, hogy a napfény korán reggel „hidegebb” kékesebb, délben kifehéredik, majd a délután folyamán, egészen az alkonyatig, mind “melegebbé” narancsosabbá, végül pedig bíborra változik.
Sajnos, ma még a mesterséges fényforrásaink színképe szegényebb a nap színképénél. Ennek következtében az izzólámpák fénye melegebb sárgás, narancsos színű, míg a fénycsövek fényében általában a hidegebb kék és ibolyaszínek dominálnak. A higanygőzlámpák fénye, melyeket a közvilágításban alkalmazunk, zöld, s pedig azért, mert az emberi szem a sárgászöld fényt érzékeli megnyugtatónak és egyben a legvilágosabbnak.
Napjaink alternatív világítási formái:
LED, halogén-és energiatakarékos lámpák: A klasszikus izzó egy megszűnt modell, Végérvényesen (2012. szeptember 1-től) eltűnik az európai boltok polcairól. Lentebb a lehetséges alternatívákat, azok előnyeit és hátrányait szeretném ismertetni.
A hagyományos égőket 2009 óta az EU szabályozás szorította ki a boltokból. Indoklás: Hagyományos égőknél a felhasznált energiának csak öt százaléka alakul fénnyé, míg a többi kilencvenöt százaléka felszabaduló hő és egyéb veszteség formájában elvész. A hagyományos égők helyet ezért a piac már folyamatosan kínálja az olyan új alternatívákat, mint például a LED, halogén-és energiatakarékos lámpák. házak a homlokzatán
Nézzük tehát a lehetőségeket:
Energiatakarékos izzók: fogyasztásuk töredéke a hagyományosnak, ugyanakkor az élettartamuk többszöröse azokénak. Vagyis hasonló fényerő mellett kevesebb áramot fogyasztanak és jóval tartósabbak . (Fogyasztásuk azonos fényerősség mellett mintegy 20%-a a hagyományos égőknek.)
Ezek az energiatakarékos égők már most is beszerezhetők a fehér fény minden árnyalatában. Foglalatigényük megegyezik a hagyományos foglalatok szabványaival. Formájuk változatos. Az egyenes rúd alaktól a hagymás megszokott izzó (körte) formájáig minden változatban megvásárolhatók.
Hátrányuk: az energiatakarékos izzóknak, hogy felkapcsolás után a teljes fényerejüket, hogy kifejthessék, csak néhány másodpercnyi késleltetéssel érhető el. Az égő fehér fényét higany hozzáadásával hozza létra, ezért maga az égő veszélyes hulladéknak minősül.
LED-es világítás: Azonnal leszögezhetjük, hogy a ma ismert világító eszközök közül a legmagasabb fénykibocsátására alkalmas.
Fénykibocsátó diódák vagy röviden; LED-ek, Egyike azoknak a világító eszközöknek, melyek energiahatékonysága a legjobb és megszámlálhatatlan formában beszerezhetők. Korábban az volt rovásukra írva, hogy a fényük színe korlátozott, de ez ma már a múlté.
LED-es lámpák már beszerezhetők a fehér fény minden árnyalatában, sőt már szivárvány minden színében is. Ezek a fénydiódák nem tartalmaznak mérgező összetevőket, mint például a higany, viszont ennek ellenére rendkívül tartósak. Nem melegszenek és jól tűrik a kedvezőtlen időjárási és környezeti körülményeket. Így ideálisak a fürdőszobák, konyhák, mosókonyhák, szaunák bevilágításra, de jól használhatók járólappokba, álmennyezetekbe és falburkolatokba szerelve is. Hátrányuk: viszonylagos drágaságuk.
Halogén lámpák: Fényerejük a legnagyobb, de közel sem olyan gazdaságosak, mint a lED –es világítások.
Ami az alkalmazásokat illeti; a halogén lámpák, mivel igen erős fény kibocsájtására is alkalmasak, ezért sötét foltok eltüntetésre, valamint ékítmények kiemelésre kivalló választás. Halogén lámpák beszerezhetők a hagyományos foglalatok bármelyikébe. Fénye meleg, míg az élettartama, körülbelül kétszer olyan magas, mint egy hagyományos izzóké.
A szem sötét-világos alkalmazkodását a fényérzékelési küszöb és a káprázás határai szabják meg. A látási feltételek akkor kedvezőek, ha a megvilágított felületek közötti különbségek arányosan oszlanak meg.
A közeli nézést kívánó tevékenység, mint például a varrás, olvasás igen magas, míg más tevékenységek, mint például a társalgás, tévénézés alacsonyabb megvilágítási színtett igényelnek. Bármely tevékenység végzésénél feltétlen kerülnünk kell, hogy bármely fényforrás a látómezőnkbe essen. Az ilyen szúró fény rövid időn belül káprázást okoz. (A legtöbb baleset forrása.) A közvetlen irányított fény kemény, mely erős fény-árnyék ellentéteket, azaz erős “formalátást” eredményez. Rajzolásnál, írásnál, szerelő munkánál, varrásnál éppen ilyen fényre van szükségünk.
Ha a világítótestet opálburával látjuk el, vagy más módon, például ernyővel takarjuk el, kevert világítást, vagyis szórtabb fényt nyerünk. Minél jobban kiterjesztjük egy fényforrás álltál megvilágított felület határait, annál inkább oldjuk a tárgy keltette fény- árnyékhatást. Az ilyen világítási mód bármely helyiség általános megvilágítására alkalmas.
Az általános megvilágítás fényerejét szükség szerint kiegészíthetjük helyi fényforrásokkal. Ilyen célra tervezzük be a különféle asztali lámpákat, falikarokat, álló vagy a mobilizálható függesztett lámpákat. Ezek a fényforrások igény szerint állíthatók, mozgathatók. Alkalmazásukkal elhagyhatjuk a mennyezet közepéről alálógó súlyos, nehéz csillárokat.
Hogy süllyesztett, rejtett, a környezetébe inkább belesimuló, netán a síkból kiemelkedő, hangsúlyos megjelenést biztosító lámpatesteket választunk világításra azt mindig a használatuk célja határozza meg.
A mesterséges fényben a fényforrás színével egyező színek megélénkülnek, az ellentétes színek bizonyos fokig kifakulnak, elszürkülnek. A természetes fa színe egy meleg fényű lámpa fényénél telítettebbé válik. Ilyenkor a színtorzító hatás nem érvényesül oly mértékben, mint például egy fénycső hideg fényénél.
Bármely mennyezet megvilágítására, úgynevezett indirekt világítást vagyis, visszavert fényt is használhatunk. A megvilágítás erősségének ilyenképpen történő tompítása jól alkalmazható falfelületekre is. A mennyezet és a falfelület színe ilyenkor a fény színével egyesülve hangulatos légkört teremt az abban a térben történő bárminemű tevékenységhez. Legyen az társalgás, tévénézés, vagy minden olyan más tevékenység, melyeknél a fényszegényebb megvilágítás is elégséges.
A tévékészüléket lehetőleg helyezzük mennél világosabb falfelület elé. Ezzel is csökkenthetjük a fény – árnyék ellentétének szemrontó hatását. A szemünket bántó hatást enyhíti még, ha a képernyőt szegélyező mezőt világos színben hagyjuk,i vagy a készülék mögé a képcső éles fényét tompító háttérvilágítást szerelünk.
A szemünk kevésbé fárad ki tévénézés közben, ha a helyiség általános megvilágítására derengő fényt használunk. Figyelem! A képernyőt még ez esetben se nézzük két – három méternél közelebbről!
(Napjaikban megjelentek már olyan kristálykijelzős képernyők, melyek nem bocsátanak ki káros sugarakat és nagy felbontású képernyőikkel már a szemünket sem kárósítják.)
Szemünk színérzékenységével áll kapcsolatban az a már említett törvényszerűség, mely szerint a meleg Szinű fényt világosabbnak, míg az ugyanolyan erősségű hideg színű fényt sötétebbnek érzékeljük.
Olvasólámpánk meleg fényű égőjét, ha fehér, hideg,,napfény” égőre szeretnénk cserélni, akkor a fényerejének legalább másfélszer nagyobb kell legyen.
Olvasás közben tapasztalhatjuk, mikor fényes felületű mélynyomó-papírra nyomtatott szöveget olvasunk, a szemünk hamarabb fárad el, mint amikor tekintettünket matt felületre szegezzük. A polírozott, csiszolt felületek nézése, a csillogó, vándorló fénypontok miatt fárasztó, ezért a magas látási igénybevételt követelő tevékenységeknél. feltétlenül kerüljük a világító testeken a metszett üvegburákat s munkaasztalok felületén a fényes lakkozást.
 |
Amikor a szemünkkel huzamos időn keresztül kénytelenek vagyunk azonos színű felületre nézni, akkor a felület színének érzékelése egy bizonyos idő elteltével megszűnik. Kísérletekkel alátámasztott tény, hogy a színkör adott mezőjének árnyalatit, ilyenkor a szemünkkel világos, színtelen felületként érzékeljük. Legjobb, választás, amikor a munkaasztalunk felületének színe középértékű, lehetőleg semleges színű. A természetes faanyag Szinéhez, vagy világosabb ólív zöldhöz, esetleg szürkés okkerhez közelítjük. Az ilyen színek a szemünket kevésbé terhelik meg, miáltal a figyelmünk jobban összpontosul majd az adott feladat elvégzésére.
Erős megvilágítást és lehetőleg meleg fényt tervezzünk az étkezőbe. A gyenge megvilágításban erőteljesen érvényesülhet a fényforrások színtorzító hatása, mely az ételek megszokott színét elváltoztatja, szürkés-lilás színárnyalattal vonja be. ,,Megpenészesíti” a mégoly friss ételek színét is.
A konyhában a közepes fényerejű, egyenletes megvilágítás már elégséges. Ez vonatkozik a mellékhelyiségekre is
Összefoglalva az eddig leírtakat: A jő világitásban a térbeli és időbeli egyenletességre – a és színek összhangjára kell a legtöbb figyelmet fordítani. Ezeknek az optikai feltételeknek a kielégítésével érhetjük csak el, hogy a különböző tevékenységeinkhez megfelelő erősségű és minőségű fényt tudjunk hozzákapcsolni. Csak a megvilágítás helyes megválasztásával tudnak majd, mind lélektani, mind pedig esztétikai kívánalmaink teljesülni. Amint a természetes napfény is számos változatot hozhat létre – másképpen érezzük magunkat a tűző napon, s megint másképpen az árnyas lombok alatt, úgy a mesterséges fényforrásokkal is kialakíthatjuk a fény- és árnyék-. a szín- és formaellentéteket, a mozgás és nyugalom együttesét.
A közvetlen, direkt fény kitartó tevékenységre, erőnk megfeszítésére serkent. A világítás tompítása a nyugodtabb cselekvést, a kikapcsolódást eredményezi. Amíg a színházban az erősen megvilágított színpadra tapad tekintetünk, addig a belső összefogottságot igénylő zene hallgatásához elég a derengő fény is. E példák párhuzamára teremthetünk az otthonunkban is általános vagy helyi, azaz közvetlen, vagy közvetett világítással változatos hangulatot.
Berey Károly,
Épületvillamossági szakmérnök (Szatmárnémeti)
Szerző: Tamás Horváth
Kövess minket a Facebookon
Facebook