Mindenki lakberendezési iskolája – V. rész

 

A színek téralakító hatása a gyakorlatban:

Receptek helyett nézzük a gyakorlatot: Kezdetben igyekezzünk egy helyiségben egy főszínt és ahhoz úgy nevezett mozgószíneket majd formát választani. Amennyiben ezt a leshetőséget szegényesnek találjuk, akkor kutakodjunk a színpárok gazdag világában. Amennyiben ezzel a lehetőséggel élünk, akkor a két vezérszínünkhöz kellő mennyiségű semleges területet a további mozgáshoz. Milyen mozgáshoz?

Az állandó színek hátterében a helyüket változtató, mozgó, esetleg még az összképben megjelenő más színeknek: formáknak, mozgatható bútoroknak megfelelő mennyiségű semleges helyet kell biztosítani. A valóságban csak két festőszínnel, bár mennyire is tetszene, lehetetlen egy barátságos, hangulatos belsőteret létrehozni., mivel az adott térben a változó fényviszonyok hatására a tiszta festőszínek csak árnyalataikban lehetnek jelen. A fényforrástól távolodva a színek sötétülnek, hozzá közeledve világosodnak.

 

 

Élénkítőhatású a vörös szín és árnyalatai.

 

A családtagok életformája, érdeklődése határozza meg, hogy az élénkítő hatású meleg vagy a nyugodtabb hideg színek kapjanak nagyobb hangsúlyt otthonuk összképében

 

 

Nyugtató hatású a kék szín és árnyalatai.

 

A fiatal korosztályok sokkal telítettebb színösszetételeket az élénkebb ellentéteket kedvelnek, mint a család idősebb tagjai. Ezért a gyermekszoba vagy a serdülő ifjak szobája lehetőleg, színben is legyen elevenebb.

 

 

  Az  ifjak szobája lehetőleg, színben is legyen elevenebb.

Kedvelt színeinknek a hatását vizsgáljuk meg a térben is, nehogy később csalódás érjen.

 

 

A világos mennyezet sötét falak mellett  megemeli, míg a sötét mennyezet lenyomja a teret 

 

A színváltozatok nagy számából következik, hogy az általános szabályokat csak néhány esetre vonatkoztattuk. A kiegyenlítés, a fokozás, a színerő képleteit mindenkinek a saját otthona helyiségeire önmagának kell alkalmazni. Ahogy a sötét oldalfalaknál a világos mennyezet hatására, látszólag megnövekszik a belmagasság, éppúgy fordítva is igaz. A magas tér, sötét mennyezet segítségével könnyen lenyomható.

Vagy: Amikor a mennyezet színéhez kapcsoljuk a végfalat, akkor optikailag a helyiséget „megnyújtjuk”. Vagyis az ilyen megoldásokkal mindig azt a hangsúlyt keressük, amely számunkra fontos és a kívánt eredménnyel jár.

A tér színösszképe függ a színek arányától, felületi kiterjedésük mértékétől és az adott térben való elhelyezkedésük minőségétől. A padló meleg színe jobban megszínesíti a helyiséget, mint az ablakok síkjára merőlegesen álló oldalfalak színe. Ha a kiegészítő szín párok telt értékükben küzdenek egymással, erős ellentéteket – káprázást okozhatnak. Viszont, ha a párból valamelyiket letörjük, tompítjuk, a másik kellemesebbé válik. Ennek aránya szín páronként változik. A sárga-lila párnál a legnagyobb a különbség, a bíbor-zöld párnál pedig egyenlő.

 

Az erős szín ellentétek káprázást okoznak. (konyhában különösen veszélyes)

 

A szín párokhoz hasonlóan a rokonszínek is erősítik vagy gyengítik egymást. A cölinkék lilás ultramarinkék alapon zöldesnek, zöld alapon pedig kékesebbnek látszik. A narancsszín is vörösebbé válik sárga alapon, míg piros háttér előtt kisárgul.

 

 

 A narancsszín is vörösebbé válik sárga alapon.

Ha a szín párok jellegzetességét meghatározzuk, a következő ellentétes pólusokhoz jutunk:

 

 

A világos fehérrel szemben a sötét fekete vagy a  könnyű sárgával szemben a nehéz sötétkék

A meleg naranccsal szemben a hideg középkék, vagy az aktív vörössel szemben a passzív zöldeskék.

Az ünnepélyes bíborral szemben a közönséges zöld, vagy a különleges lilával szemben a szerény, átlagos sárgászöld

 

Ehhez hasonló módon az egyes színtartományokon belül is felvehetünk hasonló párosításokat: a sárga színek között ott a könnyű citromsárga a nehéz okkersárgával szemben vagy a világos nap sárgával ellentétben a sötét olaj sárga, az ünnepélyes aranysárgával szemben a közönséges zöldessárga.

 

 

 

Különböző típusú személyek vizsgálatából kitűnt, hogy van összefüggés a lelki alkat, a kor, a foglalkozás és az egyes színek, illetve szín párok választása között. Minden egyes emberre jellemző bizonyos alapszínnek a szeretete Például az élénk vérmérsékletű emberek kedvelik a narancsot, színpároknál a frappáns ellentéteket, míg a nyugodtabb vérmérsékletűek a hideg zöld, vagy kék színt és színpárokban a pasztelles árnyalatokat. Hasonló helyzet mutatható ki a kontrasztok tekintete ében is. Vannak, akik a súlyos, kemény sötét-világos ellentétet részesítik előnyben, megint mások pedig az alig érezhető lágy átmeneteket.

 

 

 

Vannak, akik a súlyos, kemény sötét-világos ellentétet részesítik előnyben.

 

A lakótérben éppen az ellentétes színek használata lehet optimális. Megfelelő színekkel a nyugodt vérmérsékletű embereket serkenteni, az élénkeket csendesíteni lehet. A sárga szín felfokozza a közlésvágyat, a kékesszürke segíti, az elmélyülést igénylő szellemi munkát.

 

 

Megint mások,  az alig érezhető lágy átmeneteket kedvelik.

 

Az eddig felsorakoztatott külső és belső tényezők, a térbeli, szerkezeti, optikai hatások, valamint az érzelmi tényezők összefüggésének bemutatásával az volt a célunk, hogy útbaigazítást, tanácsot adjuk az otthonok szakszerűbb kialakításához. Az ilyen jellegű változtatások, alakítások kétségtelenül visszahatnak az otthona helyiségeit használókra, hiszen ember és környezete elválaszthatatlan kölcsönhatásban állnak egymással. A környezet bátor alakítása azt jelenti, hogy a szimpla – közvetlenül csak az életfunkciót éppen hogy kielégíteni tudó lakást egy jóval magasabb esztétikai rendbe foglaljuk, vagyis egy valódi otthon rangjára emeljük. Persze színek tulajdonságainak ismerete nélkül, csupán írott fogalmakkal ezt a problémát nehéz megközelíteni, ehhez hosszas gyakorlás, az ízlés folytonos fejlesztése, látási műveltségünk sokrétű képzése szükséges. A jó ízléshez szemünk művelésén keresztül vezet az út.

Ízlésünk fejlesztésével elérjük, hogy magunkhoz mérjük a színeket: s minél szervesebb egységre sikerül rátapintanunk, annál jobban érezzük majd a környezetalkotás örömét.

 

Gulyás Dénes 1970 –n elhangzott előadásából, saját  jegyzetem alapján, (2003-12-09 )

 

 

 

 

Szerző: Horváth Tamás