Balatonnál

Kinek mit jelent a nyár? A magyar emberek többségének a nyár egyenlő a Balatonnal. Így vagyok ezzel én is.  Sokan vagyunk, s egyre többen leszünk, akik rajongunk ezért a szépséges tőért. Azon kívül, hogy Európa legnagyobb és legtisztább édes vízi tava számtalan módját kínálja a pihenésnek és a kikapcsolódásnak. Sokan az aktív pihenést választva látogatják évről – évre az északi mélyebb, vagy déli sekélyebb part menti településeit és fürdőhelyeket.

Ki turisztikai céllal, a tavat körülölelő szépséges táj látványának kedvéért, ki a széltől duzzadó vitorlákkal a kék vizet szántó száguldás szerelmeseként, míg megint mások a tóban szép számmal élő arany hasú potykák, vagy éppen a hold fényében ezüstösen csillogó pikkelyű „balatoni fogasokért” imádják a magyar tengert és vidékét.

A balatoni naplemente az aranyhídjával, szinte már fogalom Európában. Talán összeszámolni is lehetetlen lenne, hogy hány fotó készült erről a csodálatos látványosságról. De bármennyi felvétel is készült róla, biztos vagyok benne, hogy két egyforma kép nem létezik senki gyűjteményében.

Becsüljük meg ezt selymes vizű, gyönyörűséges tavat és tájait, de a tó méltán Európa hírű gazdag halállományát is.

Közel hét év tizede hódolok, kisebb megszakításokkal a balatoni horgászatnak. Mi tagadás, egyaránt szerelmese vagyok tónak és halainak. Bár ifjonti koromban „Kalózzal” szántottam a tó széltől korbácsolt tarajos hullámait s testvéreimmel versengve úsztuk át medrének egy – egy keskenyebb szakaszát, ma már csak a partján ülők botjaim mellett s a kapásjelzőimet csendben lesem. Nem mozdulnak, se baj.

Kárpótol a varázslatos színű előadás. Amikor a halak hagyják, csodálom az esti naplementét, a hegyek mögé leguruló narancs vörös napgolyó vízre épített „aranyhídjának szemet kápráztató csillogását. Égnek és víznek színes kaleidoszkópját. Élvezem a nyári szellő lágy simogatását és Badacsony tompa hegyű kúpjának látványát. Boldog vagyok és gazdag.

Mozdul a baba, megszólal az orsóm recsegő hangja. Feszül a zsinór, hajlik a bot. Kell ennél több? Köszönöm Istenem, hogy öregségemre mind ezt a gazdagságot megadtad nékem.

Horváth Tamás Balatonföldvár 2018. ősze.

Szerző: Horváth Tamás