Hosszú hónapok, napok tucatja múlt el azóta, mikor utoljára bontottunk vitorlát Európa legszebb taván, a Balatonon. Nehéz volt kivárni, de végre ismét eljött a napja. Irány a kikötőbe!
Kikötőbe vezető ősplatános sétány
Sétány végi kikötőbe vezető híd
Na végre!
Még alszik, de már nem sokáig.
Párban nem is volt olyan unalmas.
Viszket már az orrom ettől a párás meleg levegőtől.
Vajon forog még a csavarom?
Pihen az uszály is, kikötötték. Benne nyugszik a sötétség.
Nincs még szükség a macskára.
Odaát a szigeten már nyílnak a Tamariskák.
Jól látom? Ő már úszik?
Ennyi elég is volt mára.
Rám vár daru úr?
Siessenek kérem! Ma még egy tucat hajót kell beemelnem.
De jó nekik!
Na, most is olyan szép a vitorlám, mint tavaly volt?
Ma éjjel már hullámok ringatnak álomba.
És a mólon?
Ők azok, akik talán már Januárban is itt ültek.
Ennyi hal nincs is a Balatonban. Vagy mégis?
Hű, de szomjas lettem.
Van itt minden, mi szem-szájnak ingere.
Hazafelé vezető út mintha hosszabb lenne.
Se vége- se hossza, de éppen ettől szép.
Köszönöm Istenem, hogy ezt a gyönyörű napot is megélhettem.
Balatonföldvár 2014. Május eleje.
Szerző: Horváth Tamás
Kövess minket a Facebookon
Facebook