Egy belvárosi otthon, ahol a karnevál nem csak ünnep, hanem mindennapi jelenlét
Arizonából érkeztünk meg da Silva családhoz Rióba.
A sivatag csendje és a nappalok vakító fénye után Rio de Janeiro már az első pillanatban mást ígért. Itt a levegő sűrűbb, a hangok közelebb jönnek, a színek nem visszafogottak, hanem magabiztosak.
Mintha a város nem körülvenné az embert, hanem belépne vele együtt az ajtón. A meghívás egy családtól érkezett, akikkel korábban Budapesten találkoztunk.
Egy közös vacsora, egy hosszú beszélgetés, majd hónapokkal később egy üzenet: „Ha Rio felé jártok, az ajtónk nyitva áll.”
1. Rio belvárosi ház: A hangulatos sétálóutca régi, egymáshoz simuló épületei között áll a család első emeleti otthona, kovácsoltvas, barokkos erkélyrácsokkal. Az utcát öntöttvas kandeláberek világítják meg, alattuk exkluzív divatüzletek és parfümériák díszes kirakatai sorakoznak. A házak homlokzata korabeli részleteket őriz, mégis élő, pezsgő városi környezetet alkot. A tér felé nyíló utcaképben egy antik, kagyló formájú kőkút és márvány halfigurás vízköpő zárja a látványt.
A da Silva család
A család neve da Silva. A családfő, João da Silva, zenetanár, ütőhangszerek specialistája, aki ritmust tanít, de valójában időt és figyelmet ad tovább.
Felesége, Maria Helena, táncpedagógus, egy riói szamba iskola meghatározó oktatója.
Két lányuk van:
- A huszonegy éves Lucia, ápolónőként dolgozik, de minden karneváli szezonban visszatér a próbaterembe.
- A tizennyolc éves Beatriz művészeti egyetemista, ruhatervezést tanul, és részt vesz a karneváli jelmezek megtervezésében.
Ez a család nem látogatója a karneválnak. Ők annak belső köreihez tartoznak.
A riói karnevál – látvány, amelyet terveznek
A riói karnevál nem spontán születik. Évek munkája van mögötte.
Rio de Janeiróban ma több mint nyolcvan hivatalosan működő szamba iskola létezik.
Ezek egész éves alkotóműhelyek, ahol zeneszerzők, koreográfusok, jelmeztervezők, sminkmesterek és díszletkészítők dolgoznak együtt.
A karnevál vizuális arculatát olyan legendás tervezők formálták, mint Joãosinho Trinta, aki a hetvenes–nyolcvanas években forradalmasította a karnevál képét.
„A szegényeknek is jár a pompa” – mondta a mester.
A túlzó formák, a merész színek, a drámai jelmezek mind ebből a gondolkodásból sarjadtak ki.
Maria Helena tanítványai, Lucia és Beatriz is ebbe a vizuális örökségbe nőnek bele – nemcsak táncosként, hanem alkotóként is.
Belépés az otthonba – a hall
Kép 2: A lakás hallja hatszögletű alaprajzzal, bézs márvány padlóval, antik faajtókkal, bőr fotelekkel és nagy üvegpalmettás csillárral.
A lakás ajtaján belépve először egy tágas hallba érkezünk.
A mennyezetről hatalmas, üvegpalmettás csillár ereszkedik alá.
A falak mentén nagy gardróbszekrények állnak, fotelek, kis asztalok, textilbúrás lámpák.
Ez a tér nem átjáró, hanem találkozópont. Itt várják az érkező vendégeket. Egy kávé, néha egy kubai szivar.
A hall – nappali – maximalizmus és zene
2. Előcsarnok, hall: A hat szögletű alaprajzú hall intimebb méretű, mégis elegáns fogadótér, ahol az érkező megpihenhet. A bézs márványpadlót középen nagy méretű, perzsa csomózású szőnyeg borítja. A falak mentén fotelek és kis lerakóasztalok állnak, rajtuk selyem búrás asztali lámpák. A mennyezetről egy gazdagon díszített, többkaros csillár ereszkedik alá, a tér ablak nélküli, mégis meleg és hívogató.
3. Nappali szoba: A tágas nappali magas belmagasságával és gazdagon rétegzett berendezésével. A lakás központi tere. A sötétre pácolt fa bútorok, a perzsa szőnyegek és a színes textilek maximalista harmóniát alkotnak. Régi stílusú ajtók és ablakok barna fa keretezéssel nyílnak a térből. A falakat aranykeretes, nagy méretű képek és tükrök díszítik, amelyek felerősítik a fényt és az ünnepi hangulatot.
A nappali a lakás szíve. A falak kékje a tengert és az eget idézi.
A berendezés maximalista, magabiztos. Sötétbarna valódi bőr ülőgarnitúrák, rajtuk élénk színű párnák.
A padlón gazdagon mintázott perzsa szőnyegek.
A falakon festmények nagy, aranyozott keretekben, köztük tükrök.
Konyha és étkező – portugál emlékezet
4. Konyha: A maximalista konyha portugál hangulatú, sötét fa felületekkel és modern konyhatechnikával felszerelve. A klasszikus megjelenést korszerű gépek egészítik ki, diszkréten beépítve. A falakon kék-fehér minták és régi stílusú részletek jelennek meg. A tér egyszerre funkcionális és látványos, méltó a lakás egészéhez.
5. Étkező: A kör alakú étkezőasztal körül hat magas támlájú, stilizált émszék áll, színes párnákkal kiegészítve. A régi stílusú fabútorok és a high-tech elemek természetesen keverednek a térben. A mennyezetről klasszikus üveg búrás csillár világítja meg az asztalt. A perzsa szőnyeg és a gazdag dekoráció bensőséges, mégis reprezentatív hangulatot teremt.
A konyha falait mint az a felső képen látható mennyezetig, kézzel festett kék–fehér azulejo csempék borítják.
Az étkező egyik fala is ilyen csempével van kirakva. A középen álló nagy, kerek asztal négy főre van méretezve. Vendégek esetén az asztal nyolc személyesre nagyobbítható.
Privát terek és vendégszobák
6. Idősebb lány, Llucia szobája: A szoba világosabb, kávébarna árnyalatú fa stilizált bútorokkal berendezett. A kissé nehézkes, barokkosan stilizált bútorok hangulata megtévesztő közel sem tükrözi a lány vidám természetét. Ugyanakkor mélyen érző, vallásos egyéniségének tökéletes lenyomata. Az ágy és a fotelek hangsúlyos darabok az enteriőrben kárpitozásuknak a textúrájuk gazdag. A falakat aranykeretes, olaj képek díszítik. A perzsa szőnyeg és a klasszikus világítás meghitt pihenésre alkalmas teret hoz létre.
7. Fiatalabb lány, Beatriz szobája: A szoba kreatív műhelyként is működik, ahol a berendezés a karneváli készülődésről mesél. Az ablak alatt régi még a nagymamától megörökölt varrógép áll, körülötte színes textilek, flitterek, szalagok és tollak rendezetlen bája. Egy próbababa karneváli jelmezbe öltöztetve áll a tér egyik hangsúlyos pontján. A sötét barna, fa bútorok és a klasszikus szőnyeg a da Silva lakás maximalista stílust itt is megőrzik.
8. Szülők hálószobája: A hálószoba maximalista stílusú elegáns tér, gazdag színekkel és korabeli stilizált bútorokkal berendezve. A mennyezet kazettás kialakítású, közepén középkori idillt ábrázoló festett képpel. A falon feszület, az egyik sarokban sötétbarna posztamensen a riói Krisztus-szoborra emlékeztető faragott szobor áll. A nehéz függönyök, a perzsa szőnyeg és az üvegpalmettás világítás meghitt, ünnepélyes atmoszférát teremt a szülők éjszaki menedékében. Fürdőszoba a boltíves ajtónyíláson át közvetlen elérhető. A fürdőszoba fehér szaniterekkel és kék-fehér portugál mintás kerámia burkolattal készült. A természetes fényt ablak biztosítja, amely mellett kék cserépkaspókban zöld növények díszlenek. A klasszikus és mediterrán elemek harmonikusan keverednek. A tér egyszerre frissítő és stílusában, tökéletes kiegészítője a szülői hálónak.
A lakásban több hálószoba található. Lucia és Beatriz szobája külön világ: az egyik nyugodtabb, a másik alkotóműhely.
A szülők hálószobája saját gardróbbal és fürdőszobával rendelkezik.
Ezen kívül még két vendégszoba is tartozik a lakáshoz, ahol a világ minden tájáról érkező művészek ideiglenesen megszállhatnak. Az egyikben, amit most bemutatók éppen mi tőlétünk el néhány élményekben gazdag szép napot és éjszakát.
9. Vendégszoba: A vendégszoba két dupla ággyal és nagy méretű gardróbszekrénnyel berendezett, külön fürdőszobával. A bútorok stílusa a szoba hangulata szervesen illeszkedik a lakás többi helyiségeinek stílusához és hangulatához. A bútorok korabeli formavilága a gazdag részletekkel nem csak rendkívül látványosak, de kényelmetek is . A falon feszület jelzi a család vallásos kötődését. A perzsa szőnyeg és a meleg világítás barátságos, otthonos hangulatot teremt.
Egy hét a karnevál ritmusában
A riói karnevál nem egyetlen nap, és nem egyetlen este. Ez egy egész éves munka csúcspontja.
Mi sem csak egy hétvégére érkeztünk. Itt most idő kellett ráhangolódni a hét rendkívüli eseményére, a karnevál mámoros hangulatára. Mondhatom még egy hét is kevésnek tűnt, úgy rohantak az események és azokkal a napok.
Itt a karnevál identitás, önkifejeződése az egyénnek de közösségi ünnep is egyszerre. A szamba szédítő ritmusa ott van a brazil lányokban és fiúkban – mintha csak a génjeikben hordoznák.
Lucia és Beatriz nemcsak résztvevők, hanem alkotó művészei is ennek a világeseménykan. A jelmezek tervezése, a színek harmóniája, az anyagok mozgása mind részei az összművészeti munkának.
10. A karneváli felvonulás csodálatos jelmezei, vidám lányokkal, arany és tolldíszekkel. A dobok reggelig szóltak, a felvonulás lendülete nem engedte el a várost – és minket sem.
Az indulás csendje
Másnap még képtelenek voltunk elutazni. Egy ilyen éjszaka után előbb ki kellett aludni a szamba vérpezsdítő ritmust, a mindent elnyomó színes forgatagot és az ünneplő tömeg harsányságát. Leírhatatlan élmény egy ilyen népünnepély.
Másnap Rio lassabban ébredt, a lakás is csendesebb volt. Már csak emlék volt az elmúlt napok őrületig fokozódó szamba zenének ritmusos dallama az éljenző tömeg harsány vidámsága.
A végső búcsú vendéglátóinktól és a csodás otthonuktól csak két nap múlva vált esedékessé.
Élményektől gazdagodva aztán csak hajóra szálltunk, és ahogy a kikötő lassan távolodni kezdett, a parton álló barátainkat bár még sokáig láttuk integetni, de egyre kisebbek lettek míg nem a képük lassan a messzeségbe veszett.
A hajótest monoton rezgése, a gépek állandó, alig hallható dohogása végül elhozta azt a nyugalmat, amit ez a város nem is ígérhetett, de ott akkor nem is vágytuk .
A hajó Mexikó partjai felé vette az irányt, Floridába tartottunk.
Onnan majd tovább, egy új kontinens, egy új város felé – ahol ismét otthonok történetei és képei várnak ránk.
11. Rio mögöttünk maradt.
De a karnevál színes látványa és a szamba forró ritmusa velünk utazott Floridába.