Ezernyolcszáznegyvennyolc. március 15.

1848. március 15. napjának tiszteletére

Ezen a jeles napon, ha történelmünk képeskönyvének lapjait felütjük a XIX. század harmincas – negyvenes és ötvenes évek krónikájánál és mellé tesszük e kornak szépirodalmi és képzőművészeti alkotásait is, segítségükkel beleshetünk szépanyáink családi életvitelébe, otthonaiknak hangulatába. Megismerhetjük terített asztalaikra feladott ételeiket, étkezési szokásaikat, szabadidőről, kultúráról, családról, nemzetről alkotott elképzeléseiket.

Biztos vagyok abban, hogy e kor szellemének részbeni megismerése után sokan kapcsolnák le a napjainkban oly „nagy nézettségnek” örvendő kereskedelmi tévécsatornákon sugárzott, butábbnál is butább, „celeb-gyártó”, moralitást semmibe sem vevő sorozatokat.

Tudom ma sokan állítják, hogy a XIX. századi Magyarország levendulaillatos, bokrétás, negédesen „bieder – es” világa is giccses volt.

Talán van is benne némi igazság, de egyet soha ne felejtsünk el, szépanyáink és szépapáinknak akkor nem egy idejét múlt társadalmi és gazdasági rendet akartak újra éleszteni. Ők nem majmolni akartak egy tőlük teljesen idegen, család, haza és nemzetellenes, „celeb ittas”, sehova sem vezető, semmit mondani nem tudó, csupán mindent a divatnak alárendelő, de erkölcsi és viselkedési normatívákkal teljesen ellentétes életformát.

Ők bizony egy soha még meg nem tapasztalt, új gazdasági világrend kialakítására törekedtek, áldozták fel nyugalmukat és életüket az akkori legjobb tudásukkal, lelkükben a legtisztábban élő család és hazaszeretetükkel.

Arra kérem kedves olvasóimat, hogy ezek birtokában most március idusén, vagyis a dicsőséges 1848. március 15 – nek ünnepnapján közösen lessünk bele szépanyáink, szépapáink és az akkor élt fiataljaink, mondhatnánk úgy is: márciusi ifjaink ama régi, de eredményekben és hangulatában gazdag családi életüknek a hétköznapjaiba!

Köszönöm a figyelmüket: Horváth Tamás

Tessenek most a karosszékükben határolni és erre az Uhl – re kattintani!

Szerző: Horváth Tamás