Húsvéttól számított 50. nap

A kereszténység ezen a nyár eleji napon a szentlélek eljövetelének emlékét ünnepli. Pünkösd vasárnapja a húsvéttól számított 50. napon köszönt ránk, innen a görög neve is Pentecostes, vagyis ötvenedik.

Apostolok korából ránk maradt régi ünnepünk, melyet népünk Szent István előtti időkben már ismertek, de akkor még a nyárnak és a termő erőnek az ünnepét tisztelték e jeles napokban. Szent László királyunk az egyhetes vidámságot négy napra korlátozta. A háború előtti időkig, két napig, amíg a szocializmusban már egy napig sem ünnepelhettük pünkösdöt. Utóbbi évtizedekben most, amikor ismét munkaszüneti nap lett pünkösd, szinte teljesen feledésbe vesztek azok a népi vigasságok és szokások melyek valaha ezekhez a nyárelői szép napokhoz kötődtek.

Nagy tisztesség volt ez, hiszen a pünkösdi király egész évben csak akkor dolgozott, ha kedve volt hozzá, és annyi bort ihatott fizetség nélkül a falu korcsmájában amennyi csak belefért. Minden mulatságban, lakodalomban ő kezdte a táncot, amiért aztán bomlottak is utána a falu lányai. A királyság egy esztendőre szólt, de többször is lehetett erre a címre pályázni.

Egy másik szép szokás a falujárás volt. Ilyenkor a legények, felpántlikázott lovakon virágcsokrokkal a kalapjukban, házról-házra jártak egy kísérő fiúcskával, aki kosárral a karján, begyűjtötte az ünneplők adományait. A sok tojástól, szalonnától, sonkától roskadozó kosarat a korcsmában az asztalokra kiborították. Estére aztán a falú népe óriási lakomát és táncmulatságot rendezett az ünnepi lakomából.  A táncolóknak cigánybanda húzta ilyenkor reggelig a talpalávalót.

A lányok is kivették részüket a vidám szórakozásból. Ők is választottak maguk közül pünkösdi királynét. Régebben a falu legszebb lánya nyerte el ezt a megtisztelő címet, de később már csak kicsi lánykák viselhették fejükön a királynői koronát jelképező virág koszorút.

A kicsi királynőt menyasszonyi ruhába öltöztetve hordozták körbe a faluban és közben verselve köszöntötték pünkösdöt:

„Elhozta az Isten piros pünkösd napját,

                                        Mink is meghoztuk a király kis asszonykát,

                                         Nem anyától lettem, rózsafán teremettem,

                                         Piros pünkösd napján hajnalban születtem.”

Szerző: Horváth Tamás