Napjainkban ismét divatja van a levendula elegáns illatának a csipketerítőknek, a fehér damaszt abroszoknak, a fodros párna – és paplanhuzatoknak éppen úgy, mint a zománcos pléh vizeskancsónak vagy, például nagyikánk porcelán márkás étkészletéből megmaradt egyes darabjainak.
Ma már egyre többen kedvelik az egyenes vonalakkal határolt, csak kocka alakú bútorokon és tárgyakon kívül a régmúlt idők kézzel festett bútordarabjait, íves faragott tükörkereteit benne csiszol szélű tükörrel, melyben valamikor zsirardi kalapos nagyanyáink nézdegélték magukat mielőtt közelgő légyottra készülődtek. Talán éppen a „Horváth Kertben Budán, szombaton este fél nyolc után…”.
Mondjuk ki bátran: Egyre vadabb mai világunkban ismét szükségünk van egy kis romantikára, szép szavakra, színes virágcsokrokra a csillogó fényű üvegvázákban, de éppen úgy a tartós, önzetlen embertársi kapcsolatra is.
Sajnos az ilyesféle szemet – lelket gyönyörködtető, a múlt idők nyugalmát sugalló képpel, ma már legtöbbször csak kivételes helyeken találkozhatunk. Régidők hangulatának hiányát az otthonunk képének újragondolásával -, természetesen csak is a történelem, benne a korabeli divat ismeretével és színes fantáziával, ízléssel -, ám mindenféle hivalkodást elkerülve, könnyen pótolhatjuk.
Hogyan? Egyszerűen.
Ha kedvet kapnál hozzá, irány a régiség piac, vagyis a zsibvásár!
Horváth Valéria – Adél (MÓDA)
Szerző: Horváth Tamás
Kövess minket a Facebookon
Facebook