Színekkel élünk, de élünk is a színekkel?

Színek közt nem csak élünk, de azokkal élni is tudnunk kell.

„A szín a fénynek derűs tettereje és mély bánata” – mondta Goethe a nagy német költő, aki fáradhatatlanul kutatta a színeknek érzéki és érzelmi hatásait.

Aktív meleg és passzív hideg színekre osztotta színek összességéből alkotott színkörét. Szerinte a tetterős, cselekvésre indító élénkítő színek a sárga, narancs, vörös, bíbor és ezeknek színárnyalataik. Amíg a passzív színekhez a zöld, a kék, ibolyás kéket és azoknak a színárnyalatait sorolta.

„Ízlésünk fejlesztésével elérjük, hogy magunkhoz mérjük a színeket: s minél szervesebb egységre sikerül rátapintanunk, annál jobban megérezzük a környezetalkotás örömét.”

Gulyás Dénes festőművész

A színekben gazdag lakásberendezésnek: szőnyegeknek, falaknak, bútoroknak, lakástextileknek, valamint egyenesünkhöz illő öltözetünknek jól eltalált, egymással harmonizáló színeiknek az összessége, életünk mindmegannyi forrásai örömeinknek, kellemes pillanatainknak. Ám, ugyanez ellenkezőleg is éppen így igaz.

„Koldusok és kifosztottak lennénk, ha nem mosolyognának ránk mindenfelől színváltozatok és nem tudnánk abban örömünket találni”. – írja: Mitrovics Gyula, neves esztétánk egy múlt századi értekezésében.

És megint más véleménye ugyanerről:

 A fény 

„Légy áldva te látás szent kútfeje, fény!

Oh, égi ajándék, mit áldalak én.

A porszem is ébred, amerre haladsz,

Mindennek a földön színt, életet te adsz.

Neked köszönöm, hogy az ég meg a föld

Csodáival elmém színig tele tölt,

S lelkemben a színek pompája ragyog.

Te általad lettem az, mi vagyok.

Képek színes árját üdén, melegen,

Gyermekkorom óta, hogy itta szemem:

Élvezve a látás nagy – nagy gyönyörét,

Melynél nem is ad tán nagyobbat a lét.”

                (Vargha Gyula, 1853 – 1929.)

Vagyis: Csak bátran a színekkel!

Szerző: Horváth Tamás