Típuslakás, típusbútor 1968 – 69 -70.

A budapesti Árpád hídnál három fehér ház emelkedik. Vadonatújak, nemcsak azért, mert nemrég készültek el, hanem, mert elsők a dán Larssen- Nielsen rendszerű’ Ferencváros -i házgyárban előállított, panelekkel építetett lakóépületek közül. Mi most elsősorban azt nézzük meg, mennyire felelnek meg a lakások a korszerű követelményeknek- hogyan lesz belőlük otthon?

(A klasszikus panelházak korszaka hazánkban csak 1965-től kezdődött el. el)

 

 

1968 ENTERIÖRJEI 029

 

Bútorszövet a narancsvörös, palackzöld, mustársárga és indigókék “epinglé” hazai gyártású bevonóanyagok léteztek. A négy szín közül sem lehetett mindig választani. Előfordult, hogy bizonyos színek hónapokig nem voltak megvásárolhatók.

 

Kétfajta lakás található ezekben a tízemeletes házakban: a kisebbekben egy nagy és egy félszoba, a nagyobbakban egy nagyszoba és két félszoba van. Az utóbbiak népesebb családok részére készültek, ezek alapterülete 56 m.”

Idézet egy korabeli szaklapból.

 

 

1968 ENTERIÖRJEI 001

Természetesen panelházakban ilyen nagy méretű szobák sohasem készültek (technikai lehetetlenség volt) ahol ennyi bútor elfért volna egy térben. Ez a kép egy 1968-as iparivásár kiállításán készült. Bútorok nagyrészt előjegyzésre készültek és, csak hosszú várakozási idővel lehetett megvásárolni.

Ezek a házak „papíron” a rossz körülmények között élő permkerületi munkáscsaládok lakáskörülményeinek javítására épültek, de valóságban szakszervezeti, párt és KISZ aktivisták, vagy más vezető káderek, néha orvosok, közigazgatásban dolgozó, párttagsággal rendelkező családok beköltözésére vártak.

 

1968 ENTERIÖRJEI 015

Ezek a bútorok és berendezési tárgyak a legtöbb család számára csak álom volt.

 

Természetesen a kommunista hatalom képmutatása megkövetelte, hogy minden lépcsőházba egy-egy, a szocialista eszméhez hű munkás- vagy parasztszármazású család is otthonra találjon.Ezek a körülmények nagyon megnehezítették a lakóhelyi közösségek kialakulását. Az otthonná válást pedig tovább nehezítette, hogy a beköltözők számára általában a lakótelepi lét új tapasztalatnak és kihívásnak  számított a lakók számára.

 

 

1968 ENTERIÖRJEI 031

Félszobában egy heverő, egy kis méretű dohányzó asztal, két kisebb szék, vagy puff és egy kisebb méretű komód, esetleg a falra erősített létrás könyvespolc fért el. (özvegy nagymamák szobája volt)

 

Sokszor ezeket a „modern” vécés, fürdőszobás panelpalotai lakásokon a legtöbbször két-három generáció is osztozott. (egy szoba + két félszoba és teakonyha)

Ezekbe a „modern lakásokba azért nem volt szükség ebédlőre, nagyobb konyhára, mert „fent” az elvtársak kijelentették: a szocializmus magasabb fokán, a családok délben a munkahelyükön, gyerekek az iskolában – este a szabadidejükben meg gyorséttermekben fognak étkezni.

 

1968 ENTERIÖRJEI 023

Konyhai edények közül az alumíniumból készült, hazai gyártású kuktafazekak voltak a divatos darabok.

 

A ruhamosásra sem kell majd időt fordítani és helyet pazarolni a lakásban – mondták – mert a Patyolat Vállalat fillérekért mossa és tisztítja a dolgozó emberek ruháit és ágyneműit.

 

 

PA210104 001

A szocialista dolgozó ember nem mos és nem vasal otthon. A család szennyesét a patyolatba hordja ezért nincsen szükség a a “Modern lakásokban mosó-vasaló helyiségre, de még olyan nagyméretű fürdőszobára sem, ahol a mosó – és szárítógépek elférnének.

 

A cikk továbbiakban bemutatja a két „modern és korszerű” lakástípust, azok „modern és korszerű” berendezését és használati tárgyait képekkel illusztrálva. Ezt most én is megteszem:

 

1968 ENTERIÖRJEI 027

Bútorkiállítás képe az 1968-s Ipari Vásár könnyűipari pavilonjából. A bederezés csak egy lakberendezési  elképzelés volt. Házgyári lakásokban ehhez a berendezési elképzeléshez méretezett helyiségek sohasem épültek. (technikai lehetetlenség volt)

 

Természetesen a cikkben szóba sem kerül a lakások szűkös mérete, de a félszobák bútorozhatatlansága sem, amelyek méretüknél fogva inkább a statisztikai számadatok javítására szolgáltak, mintsem lakható helyiségeknek céljára.

Ezek után már érthető, hogy a kór belsőépítészei és lakberendezői csak csendes szemlélői, mint sem kreatív résztvevői maradtak a lakáskultúra alakításának.
A statisztika szerint ugyan építettünk korszerű, „modern”lakásokat, de azok alapterülete, az akkori normatívák előírásai alapján, fő/m2, rendkívül szűkösnek bizonyultak egy igazán élhető otthon kialakításához. Főleg igaz ez akkor, ha a házgyári technológia korlátoltságából adódó rendkívül rossz alaprajzi lehetőségeket is figyelembe vesszük.
Vagyis egyszerűen szólva berendezhetetlenek voltak a helyiségeket használni és lakni kívánók létszáma alapján ezek a „modern” lakásokat Jellemző volt a helyiségek kis mérete, sok ablakkal és még több ajtóval, vagyis nem volt bútorozható falfelület, élettér meg még annyi sem ezekbe a lakásokban..

 

1968 ENTERIÖRJEI 036

Videotonnal közös bútorkiállítás  készült  képe 1970-ból

 

A lakások még ma is ismert szóhasználattal, „kaptárokká” váltak. Viszont vitathatatlan, hogy a századfordulós bérlakások többségéhez képest ezek már komfortosak és világosak voltak. Előnyük még, hogy rövid idő alatt sok épült ezekből a panelpalotákból. Hátrányuk ugyanakkor, hogy óriási költségekkel voltak csak megvalósíthatók.

 

A ’90-s évekre felhalmozódott állami adóság egy jelentős részét képezte az akkori lakótelepek építésére és fenntartására számolatlanul elköltött milliárdok és annak kamatterhei.

 

Talán nem árt tudni? Nyugati országokban, abban az időben, a nálunk még csak éppen épülő lakótelepek „modernek” mondott koncepciója elavult lett és a házgyári épületeket szanálásra ítélték.

Önök most joggal teszik fel a kérdést: Akkor hogy lehetnek ma ismét olyan népszerűek a házgyári lakások?

 

 

1968 ENTERIÖRJEI 043

Korabeli divatos asztali lámpák képei egy iparművészeti kiállításról. 1967.

 

Egyik oka valószínűleg a régi dolgok iránt érzett nosztalgiánkból fakad, vagyis mai szóhasználattal: a retró (visszatekintő) életérzés és annak tárgyi világa utáni vágyakozásunk.

Másik, sokkal hétköznapibb oka: maga a pénz, vagyis a pénztárcánk vastagságához méretezett ár.

Senki ne gondolja azt, hogy ’60 – ’70 – vagy ’80- s évek belsőépítészeinek, lakberendezőinek, dekoratőreinek technikai tudása elmaradt, netán az ízlésvilága kevésbé volt kifinomult, mint akár a mai kollégáké, csakhogy az akkori ipari fejlettséghez az a tudás és ízlésvilág párosulhatott és nem több.

 

 

1968 ENTERIÖRJEI 045

Lakó – nappaliszoba berendezési elképzelése 1968-ból kissé tágasabb térben értelmezve az akkori valós lehetőségeknél.

 

Ma egy két – háromfős asztalos, vagy lakatos műhelyben magasabb technikai színvonal és az anyagféleségeknek sok százszorosa található meg, mint abban az időben egy – egy ipari nagyüzemben.

 

Ezért kérem, hogy a képeken látható lakberendezési tárgyakat, amikor most megmosolyogják, ne feledjék: negyven –ötven év múlva a ma tervezett és beépített használati tárgyakon is biztos, hogy lesznek, akik majd szintén elmosolyodnak.

.

Köszönöm figyelmüket

Szerző: Horváth Tamás

Szólj hozzá Te is!

slots