Cserépcsere

 

 Tavasz közeledtével a cserepes növényeink igen látványosan adják a tudtunkra, hogy kinőtték a régi otthonukat. Jelzik ezt a cserép alján, a túlfolyó lukon kikandikáló, vagy a talaj felszínén kidomborodó, túlburjánzó gyökerek.

 

 

 

 

Ilyenkor már nem érdemes halogatni az átültetést. Vizsgáljuk át a szobanövényeinket, s ahogy az időnk engedi, minél előbb lássunk munkához!

 

Először is vásároljunk az átültetéshez általános virágföldkeveréket, ha kell kaktuszföldet, vagy savanyú kémhatású tőzeget a mészkerülő növényeink földjéhez. Ma már könnyű dolga van a szakismerettel nem rendelkező hobbikertészeknek is, hiszen a vásárolható virágföldek csomagolásán a föld tulajdonságaira vonatkozó minden adat olvasható.

 

Másik sürgős beszerzésre váró kellék, a virágcserép. A hagyományos égetett agyagcserepek mellett ma már a szivárvány minden színében, vásárolhatunk műanyag cserepeket is. Mindegyiknek megvan a maga előnye és hátránya, de gyorsan leszögezném, hogy a rendszeresen karbantartott, átültetett növényeink számára minkét változat megfelel.

 

Annál fontosabb a cserép mérete. Fontos szabály, hogy az előző méretnél legfeljebb 2-3 cm-el szélesebb szájú cserepet vásároljunk, mert az a növény, amelyik gyökérzetéhez képest aránytalanul nagyobb cserépbe kerül elsősorban a gyökere terebélyesedésére használja majd el a növény energiáját s nem a lombozata, vagy virágzása fejlődéséhez.

 

 

 

 

 

 

A pálmákhoz általában mélyebb, magasabb cserepek szükségesek. Ezeket a különleges cserepeket is szakboltokban különféle átmérővel és színben megvásárolhatjuk. Cserepekről még annyit érdemes megjegyezni, hogy a hagyományos agyag cserepeket beültetés előtt legalább öt-hat orrára víz alá kell meríteni. Ellenkező esetben a növény földjéből fogja a hiányzó nedvességet elszívni, ami a növény kiszáradásával és elpusztulással végződhet.

 

 

 

 

 

 

 

Végezetül az átültetés menetéről néhány gondolatot:

A földkeveréket nedvesítsük be, oly módon, hogy a föld morzsalékos állaga megmaradjon. Sáros ne legyen!

 

• Ezt követőn az előzőleg belocsolt növényünket lefele fordítva, óvatosan ütögessük ki a cserepéből. Előfordul, hogy a dús gyökérzet nem engedi el a cserép falát, ilyenkor egy hosszú pengéjű késsel a cserép fala mentén mentén vágjuk körbe a növény földjét és gyökérzetét.

 

 

 

 

• Az új cserép aljára legalább egy ujjnyi babszem nagyságú kavicsot, erre két ujjnyi friss földkeveréket szórunk.

 

• A növény földlabdáját óvatosan megfaragjuk és ujjunk benyomásával helyen két meglazítjuk annak tömör állagát.

 

• A növényünk földlabdáját belehelyezzük az új cserépbe, ügyelve arra, hogy körös-körben legalább 1-2 cm rés maradjon az új föld számára.

 

 

 

• AZ új földkeveréket a lapát nyelével tömörítjük a virág tövéhez. olyan magasan, hogy az öntözővíz számár még legalább 2 cm mély rész maradjon a cserép felső peremétől számítva.

 

• Az átültetést alapos beöntözéssel fejezzük be. A frissen átültetett növényünket, úgy két hétig ne tegyük túl meleg helyre, kiváltképpen tűző napra. Tápoldatozása, mivel a friss virágföldkeverék legalább két hónapig elegendő tápanyagot tartalmaz a növény fejlődéséhez, nem szükséges, sőt egyenesen káros.

• Nagyobb, dézsás növényeket elegendő 2-3 évenként átültetni. Ezeket a fagyok után. mikor kihelyezzük a szabad levegőre a földjük felszínét a lehetőséghez mérten 4-5 cm mélyen eltávolítjuk, ha kell a gyökerekkel együtt, majd helyébe érett marhatrágyát, rá pedig friss földet terítünk.

 

 

 

• Szép, egészséges növényeket és gondos virágápolást kívánok minden virágkedvelő barátomnak: Berey Károly virágkertész, Szatmárnémetiből.

 

 

Szerző: Horváth Tamás