Kert és lakás kapcsolódása

A „lakókert” nem csupán szűkebb környezete az otthonunknak, még csak nem is a kiegészítője, hanem lakásunknak a szerves folytatása. Épület és kert együttese töltik be az otthon funkcióit.

A lakásbelső terei (enteriőr) és a külső kerti terek, (exteriőrök) harmonikus egységétől függ lakásunk – kertünk megfelelő hangulata, vagyis otthonossága.

A megvalósulás során az épület rendszerint elsőbbséget élvez, s csak a beköltözés után „ragasztjuk” hozzá a kertet több – kevesebb sikerrel.

Ezzel elveszítjük, még mielőtt felfedeztük volna a külső és belső terek harmonikus egybeolvadása álltál nyújtott otthon élményének és látványának a hangulatát.

Amikor ma végig tekintünk az ország nyugati határától keleti határáig húzódó házak során, szomorúan tapasztalhatjuk, hogy ezekből a kertbe inkább lemenni, mint kimenni lehet.

A kert általában, csupáncsak helyet ad az épületnek s az önmagában külön funkciónál.

A kertben vagy a lakásban tartózkodni minőségi különbséget jelent, de nem tartalmi különbséget. Mindkettő megtervezésénél, megépítésénél célunk az otthonunk személyünkre történő formálása. Már az épület terveztetésénél, vagy tervének kiválasztásánál, elhelyezésénél gondolnunk kell arra, hogy azt a kerttel együtt fogjuk használni.

Lakás és kert funkcionális kapcsolata:

Ezen, azokat az alapvető közlekedési kapcsolatokat értjük, amelyek a lakás és a kert közös használatával együtt járnak. Amikor közvetlen közlekedést kell teremtenünk, pl. a kert és a nappali között, de kapcsolódhat hálószoba, vendégszoba és akár még a konyha is a kerthez.

Az épülethez a kerten keresztül kapcsolódhat a garázs, a gazdasági épület is. Az épületben elhelyezett szerszámkamrának, műhelynek helyes külön kerti bejáratot építeni.

Funkcionálisan kötődhetnek a kert egyes létesítményei a lakás néhány helységéhez, rendeltetésüktől függően. Így több személy együttes szabadban való tartózkodására teraszt, burkolatot, lugast helyes a nappalihoz és az étkezőhöz kapcsolni. A játszó helyét jobb az épülettől távolabb tenni úgy, hogy a lakásból kilátás essék arra.

Ilyen és ehhez hasonló szempontok alapján alakul ki az épület és a kert elrendezése, egymással összefüggésben lévő szerkezete. Ám ez mindig az adott helyszínre és igényekre szabottan tervezhető csak meg. Ezt a funkcionális vázlatot kell az otthonunk megtervezésénél megfelelő tartalommal megtöltenünk.

Épület és kert vizuális kapcsolata:     

Ennek helyes kapcsolata az enteriőr és az exteriőr (belső és külső tér) között alakul ki, de csakis akkor, ha a belső térből a külső a kerti kép, zavaró akadály nélkül szabadon szemlélhető. Ha a kert képe csak egy közepes mellvédmagasságú ablak szűk négyszögletű nyílásán keresztül látható, az inkább kép szerűén tárul elénk, melynek legfeljebb a mélységét érzékeljük, de a külső térnek az érzékelése már nem tud bennünk kialakul.

Például: távcsővel is csak a táj egyes részleteire vadászhatunk, de ha a táj egészét akarjuk élvezni, azt csak szabad szemmel tehetjük.

Ha a kert felől határoló falat eltávolítjuk, vagy a padlótól a mennyezetig széles üvegfallal helyettesítjük, a külső tér az enteriőrhöz kapcsolódik, és ezzel a lakásbelső kitágul. A belső tér a kinti térrel bővül. A belső és külső tér határai elmosódnak, s bár bent ülünk a nappali szobában a külső kerti térnek is a részesei vagyunk.

Épület és kert közti folytonos kapcsolat 

Akkor válik igazán oldottá a látvány, ha a kert holt anyagai és elemeinek megformálása az épület felé közeledve egyre inkább „épített” jellegűvé vállnak, míg az épülettől távolodva a szabadabb, oldottabb formák uralkodnak.

Előnyös hatású, ha az épület belső terében felhasznált anyagok a kerti térben is megjelennek, esetleg más – más megmunkálásban a kert távolabbi részein is alkalmazzuk azokat. Például a nappaliszoba burkolata – ha erre alkalmas – az épület előtti kertben is folytatódhat.

Fordítva is igaz. A kertben durvábban megmunkált kő is megjelenhet a nappaliszoba belső terében.

Az épület alkotóelemei folytatódhatnak a külső térben, más – más funkciót nyerve. A belső térhatároló falak túlnyúlva az épület külső falsíkjain szélfogóvá, árnyékvetőként, lugassá vagy virágráccsá alakulva, vagy csak egyszerűen, mint kerti térhatároló elemek jelenhetnek meg.

Létrejön így az épület és a kert között egy átmeneti sáv, melyben egyaránt szerepelnek a kert élő anyagai és formái, vagyis az épület karakterét, anyagait hangsúlyozó felületek és formák.

Nem kell különösen hangsúlyoznunk a növények különösen jelentős szerepét. Egy – egy edénybe ültetett növénycsoport a belső térben elhelyezve, az épület előtti gazdag növény kiültetéshez kapcsolódva, a külső hangulatot eleveníti föl a belső térben.

Ha a nappali legvédettebb zugában ülve élvezhetjük a kerti tér panorámáját, arányát és változatos növényanyagát, át – meg átformálódva – szinte a fotelunkig kúszik a kinti világ.

Kitágul a szobánk, vagyis annak belső tere a kert szerves részévé válik. Ugyan így lesz a kertünk is otthonunknak a szerves része.

És egy végső megállapítás:

A kert és a lakásbelső közti nagy szintkülönbség a kapcsolatteremtés szempontjából kedvezőtlen. Ideális az, amikor a külső gyepfelület a burkolatok síkjával közel azonos magasságú. Ideális, amikor az épület padlószintjéről ugyanúgy lépünk ki a kertbe, ahogy egyik szobából lépünk át a másikba. Padlószint és gyepfelület között 20 -30 cm szintkülönbség még jelentéktelennek mondható. Ilyen szintkülönbség még nem válik választóvonallá épület és kert között.

Jámbor Imre (Kertészeti Egyetem, Budapest) egykori előadásának jegyzetéből írta:

Kecskés Mónika kert és parktervező

Szerző: Horváth Tamás