Hamarosan beköszönt az ősz, a szüretelés ideje. Ilyenkor minden szőlész-borász izgatottan készül a termés betakarítására és a borkészítés kezdetére. A szüretelés nemcsak a szőlő leszedését jelenti, hanem sok egyéb előzetes munkát is igényel.
Az első lépés a hordók előkészítése. A fa hordókat alaposan ki kell mosni, majd külső felületüket átszínezzük diófa terméséből és leveléből főzött barna vizes páccal. Az abroncsokat rozsdagátló olajfestékkel kezeljük, hogy megelőzzük a korróziót. Ezzel egyidőben a pincét is rendbe kell tenni: a falakat, ha szükséges, kimeszeljük, a padlózatot fertőtlenítjük.
A szüreteléshez szükséges eszközöket is alaposan megtisztítjuk és fertőtlenítjük. A szőlődarálót, a prést, a kármentő kádat és a háti puttonyt gondosan elmossuk. Az utolsó gondozási feladat a szőlőtőkék védelme. A szőlőt egy végső rézgálicos, meszes permetezéssel kezeljük, hogy megóvjuk a gombás megbetegedésektől. A tőkéket madárhálóval borítjuk, hogy a seregélyek ne tegyenek kárt a termésben.
Egy rendes borospince ajtaja előtt mindig áll egy nagy diófa, mellette pedig egy masszív, ácsolt asztal padokkal. Itt gyűlnek össze a barátok, hogy először a mustot, majd a forrás után a murcit kóstolgassák, miközben jókedvű adomákat mesélnek egymásnak. A szülő gazda nem feledkezik meg a szüreten segítő barátokról sem: ízletes bográcsban főtt birkapörkölttel, friss fehér kovászos kenyérrel és csípős ecetes almapaprikával vendégeli meg őket.
A gondos előkészületek után végre kezdetét veheti a szüret, amely nemcsak munka, hanem egyben ünnep is. Az időben elvégzett teendők biztosítják, hogy a szőlőből kiváló bor készüljön. Legyen a termés bőséges, a bor finom, és a szüret sikeres!
„Piroslik már a föld színe, Mosolyog a szőlőszem, Bort kínál az ősz hűs keze, A jókedv velünk terem.”
(Részlet egy régi magyar szüreti népdal verséből)