Kisebb lakókertek, belső udvarok –átriumok – de akár csak bármely ház udvarából lehatárolt pihenőkertnek is, hangulatos és hasznos dísze az állandóan csörgedező, halkan csordogáló víz.
Az ilyen kis terekben túlkapás lenn egy úszómedence, de még egy kerti tó látványa is. Arányaiban sokkal inkább megfelelnek a különféle anyagokból ízlésesen megformált csobogók, fali- és kerti kutak, melyek egyben madárfürösztők és madáritatók is.
A víz látványa és csobogása, főleg a nyári nagy melegben, állatra, emberre üdítő. Hogy egy adott helyre melyik formáját építjük meg, az függ a kert adottságaitól, pénztárcánktól, de legfőképpen az ízlésünktől.
A legkisebb kertekben, kertrészekben elégedjünk meg, egy a kert stílusához harmonikusan illeszkedő madáritatóval. Az ilyen nagyon kedves és egyszerűen megvalósítható eleme a kiskerteknek. Célszerű olyan részére helyezni a pihenésre kijelölt helynek, ahol arra jó és zavartalan lesz a rálátás. Így, anélkül szemlélhetjük kedvenc madaraink, szitakötőink, lepkéink fürdőzését és kergetőzését, hogy megzavarnánk őket az e béli foglaltságukban.
Erre a célra alkalmas egy lapos, körülbelül 60-70 cm átmérőjű kevésbé díszes kerámiatál, de egy kis kézügyességgel magunk is alakíthatunk ki, tömör terméskőből hasonló alkalmatosságot. Ajánlatos mélysége 10-15 cm, és enyhe lejtéssel mélyüljön, hogy a kis szárnyasok bátran ereszkedhessenek a felüdülést kínáló kis medencébe. A madáritatót lelhetőség szerint lássuk el közvetlen csapvízzel, de ha ez nem lehetséges, legalább is minden nap töltsük fel tiszta, friss vízzel.
Az ilyen madáritatók akkor esztétikusak és hangulatosak, ha köréjük vízkedvelő növényeket ültetünk. Erre a célra a sásliliomok, zebrafű, mocsári sárga írisz a leghálásabbak. Kissé árnyékosabb helyre az árnyliliomok különféle változatait ajánlanám. Nagyon mutatósak és igénytelen évelők.
Már az ókori városokban is fontos szerepe volt a különféle anyagból, mesterien megmunkált fali – és köztéri kutaknak. Díszességükkel hangsúlyozni kívánták az ívó víz fontos szerepét a város életében. Amikor utazásaink során különböző városok történelmi negyedeit járjuk, gyakran találkozhatunk még ma is ilyen, művészien megmunkált régmúlt időket idéző falikutakkal. Merítsük ezekről a saját kertünkben felállítani kívánt hasonló csörgő kút példáját. Az ilyen kemény mészkőből megformált víztányérhoz jól illik a kénmájazott bronzszínű vízköpő vagy kifolyócsap. A műanyag megoldásokat, ha lehet, inkább mellőzzük, viszont a „Japán kertek” esetében a fa és a nád megoldás mutatós és természetes.
Valamikor a vízben bővelkedő városokban az ilyen kutakból éjjel-nappal folyt a friss ívó víz. A mai vízárak mellett, még a legtehetősebb embertársaink kertjében is luxus lenne egy ilyen megoldás. Helyette ajánlható e szemnek és fülnek kedves vízcsörgedezésnek az imitálása egy szemtől rejtett víztartály és egy viszonylag csekély energiát fogyasztó elektromos vízpumpa segítségével. A rendelkezésünkre álló víz mennyiséget a tartály és a víztányér között ezzel a kis teljesítményű szivattyúval forgatjuk meg. Ez esetben csak a párolgásból származó víz vesztességét kell napi, vagy heti alkalommal pótolni.
Hasonló technikai megoldással működtethetünk különféle megjelenésű kerti csobogókat is. Ezek általában több tányéros (lépcsős) kivitelben készülnek. A rejtett tartály vizét egy pumpa felnyomja a felső tányérba, ahonnan aztán alácsorog egy alsó nagyobb tányérba, majd onnan ismét vissza, a tartályba. A víz körfogását a tartályban elhelyezett kis vízpumpa végzi el. A pumpa egy időkapcsoló segítségével éjszakára – ha az zavaró lenne – automatikusan kikapcsolható.
Az ilyen műtárgyak igazán akkor válnak kertünk természetes részévé, amikor odaillő növényekkel ültetjük be a környezetüket. Szép, ha ezek a növények a valóságból is vizes élőkörnyezetből származnak. Az ilyen növényeket gyakran kell öntözni. Kényelmi szempontból fóliával kibélelt, vizet nem áreresztő állandó mocsaras élőhelyet is kialakítunk a számukra. Ajánlható virágos növények: Kaukázusi nefelejcs, (Brunnerra) a Mocsári nefelejcs (Miosortys ) égszínkék virágaival, vagy a Mocsári gólyahír (Caltha palustris) sárga virágaival.
Ne feledjük! A legkisebb vízfelület is a leghangulatosabb eleme a kertünknek.
Ajánlom, hogy ezt az élményt saját maguk is tapasztalják meg.
Szerző: Horváth Tamás
Kövess minket a Facebookon
Facebook