Virágos kertünkben is hamarosan sok lesz a tennivaló. Rózsáinkat és a kényesebb, betakart növényeinket márciusban már ki kell takarnunk. Ha már fagypont fölött van az állandóan a hőmérő, úgy ne halasszuk a kitakarást, mert könnyen előfordulhat, hogy a takarás alatt a szemek hajtani kezdenek, majd befüllednek.
Rózsáinknál ezzel a munkával párhuzamosan elvégezzük metszésüket is. Az erős növekedésűeket hosszabbra: 5—6 szemre,a gyengébb növekedésűeket rövidebbre: 2—3 szemre metsszük vissza. Az igen satnya vékony vesszőket vagy egészén kivágjuk, vagy egy szemre visszametsszük.
A magas törzsre oltott futórózsákat, melyeket általában szomorú rózsáknak is nevezünk, ezeket és a befuttatásra ültetett futórózsákat nem metsszük, csak esetleges ritkítást, tisztogatást végzünk rajtuk.
A folyton nyíló babarózsákat (polyantha) és parkrózsákat 4—5 szemre vágjuk vissza.
A rózsaágy talaját ezután tisztítsuk és lazítsuk meg ásóvillával.
Amint a talaj fagy- és nedvességállapota megengedi, elvethetjük szabadba vethető virágaink magját. Ilyenek: rézvirág, büdöske, szarkaláb, körömvirág, őszirózsa, viola stb. Még jobb azonban, ha módunk van egy kis palántaágyat készíteni. Legfeljebb 120 cm széles tetszés szerinti hosszú ágyat készítünk. Hosszirányban kb. 20 cm magas bakháttal szegjük. Lehetőleg porhanyós, jó kerti földdel, komposztfölddel cseréljük ki az eredeti talajt, vagy keverjük bele 15 cm mélyen. Virágmagvainkat, de a zöldség és fűszer magvainkat ide vetjük el.
Növény- nemenként kis parcellákra osztjuk és gondosan megjelöljük, hogy melyik ágyásba mit vetetünk. A két szélen levő bakháton átfektetett deszka, gyékény, szalma takarása védi növényeinket a fagy ellen, anélkül, hogy rájuk nehezednék. Ilyen palántaágyba vethetjük legtöbb virágunkat.
Szerző: Horváth Tamás
Kövess minket a Facebookon
Facebook