A veteményeskert tervezését, a kertkiosztást és a magok beszerzésével kezdjük. A kertkiosztásnál a tavalyi tapasztalatokat feltétlen vegyük figyelembe.
Sokszor ilyenkor szembesülünk azzal a nem kívánat ténnyel, hogy az elvetett magvak, és a termesztésre fordított munkánk értéke alig, vagy egyáltalán nem térült meg a betakarított termények mennyiségében és minőségében.
Gondoljuk csak át! Vajon hol hibáztunk?
- Talán a zöldségeskertünket falaktól, fáktól árnyékolt, levegőtlen helyen alakítottuk ki? Ezért nem mentek semmire?
- Talán kötött, hideg fekvésű talajba ültettük a melegigényes zöldségfajtákat, s ezért sínylődtek?
- Talán sovány, trágyázatlan földbe ültettük a dús tápanyagkockákban nevelt, vásárol palántákat, s ezért betegedtek meg?
- Lehet, hogy a vízigényes zöldségféléket nem tudtuk igényeik szerint elégszer megöntözni és a földjüket bekapálni, s ezért dobták el a terméseiket?
A hibák közül elég egyet is elkövetni, s máris lőttek a dús termény reményének.
Ugyanis ilyenkor nem csak, hogy termést nem remélhetünk, de a sikertelenség láttán még kedvünk is odavész a kertészkedéstől.
Ha tájékozatlanok vagyunk a netten ma már minden zöldségféle termesztéséről pontos információt szerezhetünk be. Csak írjuk be a keresőbe a növény pontos nevét és számtalan találatot kapunk azokról az oldalakról, melyekből tanulhatunk.
Sok esetben ezek az oldalak még rövid videó összeállításokkal is segítik a munkánkat.
Végül, ha mégis úgy határozunk, hogy magunk akarjuk a család zöldség szükségletét a kiskertből kielégíteni, -figyelembe véve a vízdíjat, a vetőmagok és vegyszerek árát – el kell dönteni, hogy mit akarunk egyáltalán termeszteni? Olyan kert nem létezik, ahol mindent lehet.
Ez azért lényeges, mert e döntésünknek megfelelőn kell a rendelkezésünkre álló területet beosztani.
Figyelem! Sohasem szabad ugyanazt a növényféleséget két vagy több egymás utáni évben, ugyanazon területen nevelni!
Ellenkező esetben a növényeink legyengülnek, megbetegednek, akár el is pusztulhatnak. Termés minőségről, mennyiségről ilyen körülmények között meg ne is ábrándozzunk.
Az úgynevezett vetésforgó betartása még a legkisebb kertekben is kötelező!
Az előző évben trágyázott, kevésbé tápdús ágyásokba kerüljenek a saláta – répa – és hagymafélék, míg a legkevésbé tápdús helyre a hüvelyesek, vagyis; a bab és a borsó.
Az olyan növényeket, mint a tök, zeller, uborka, dinnye palántáit ültethetjük soványabb földbe is, csakhogy ez esetben gondoskodnunk kell a növényeink megfelelő fészektrágyázásáról. Kiültetés előtt, közvetlen a gyökerek alá legalább fél vödör, érett szerves trágyát és komposztföldet ásunk be.
A kevésbé tápdús legtávolabbi helyre az évelő zöldségeink kerüljenek, mint például a sóska, rebarbara, spárga, metélőhagyma. Természetesen ezek a növények is meghálálják a szerves trágyát a földjükben, de ha nincs rá módunk, műtrágya kiszórása vagy belocsolása estén is megfelelő termést hoznak.
A talajt tavasszal minden növény alá egyformán készítjük el.
Az ősszel hantosan felásott rögöket, melyeket a fagy szétporhanyított, gereblyével jól elegyengetjük.
Kis házikretekben az ágyások lehetőleg ne legyenek 100 – 120 cm -nél szélesebbek. Az ennél szélesebb ágyásokat nehéz ápolni.
Az ágyásokat egymástól szorgalmi utacskákkal választjuk el, ahonnan a növényeink ápolását kényelmesen végezhetjük.
Sok a munka. Igyekezzünk mindent idejében elvégezni, mert csak észszerűen előkészített munka hozza meg az elvárt eredményt.
Györffy Rozika kertész
Szerző: Tamás Horváth
Kövess minket a Facebookon
Facebook