Ma el kell, hogy ismerjük, hogy az egykori céhekben tömörült mesterek vetették meg az alapjait a városi életnek. Műveltségükkel és pénzükkel ők táplálták a művészeteket, ők tartották fenn az iskolákat, kórházakat és ők egyesítették magukban – hazánkban is –...
gasztrónómia
-
Mesterember lett a legényből
-
Régi asztali szokások
Heradotos írja, hogy egymást nem-csak bőbeszédűen étellel, itallal kínálgattak, egyes előkelő házaknál még,- ahol ő is meghívott vendég volt -, étkezés közben a rabszolgák egy koporsóba fektetett, múmia-szerű bábut hordtak az asztal körül. És így tovább. Már Aernilius Paulus, a...
-
Magyarország 1900. – divat és társasélet – VII. rész
Divat és társas élet Mielőtt rátérnék a korabeli lakásberendezés részletes taglalására, ajánlom, tegyünk egy újabb kitérőt és tekintsünk bele a kor jobb megértéséhez dédanyáink és dédapáink öltözködési kultúrájába, tánc divatjába és étkezési szokásaikba. Elsőre nézzük, milyen volt a divat...
-
Perecet tessék!
Sok honfitársunknak ma már mit sem mond a „kálvinista Róma” városnév, pedig egyik legrégibb alföldi városunk nevét illették e találó jelzővel hajdanán, mégpedig Debrecenét. Talán a „csipszek világában” a perec neve is lassacskán feledésbe merül, pedig amaz termékekkel ellentétben, ízletesebb...
-
Vadon termő zöldfőzelékek és mások
Rozi mama konyhájáról Feleségem Nagyapja mesélte, aki mind az első, mind a második világháborúban tiszti főszakácsként került orosz hadifogságba, hogy sokadmagával úgy élték túl az ottani kegyetlenül ínséges és vitaminhiányos éveket, hogy ismerte még gyermekkorából azokat a vadon termő...
Kövess minket a Facebookon
Facebook