Hír a falunkból Sok a faluban a lakodalom, És a keresztelő kevés. Évek óta, ahogy számlálgatom; Elönt miattad én édes fajom, A fájdalom és a szégyenkezés! Szomorú föld az, ahol nincs gyerek, Mint a virágtalan határ. A kert...
vers
-
A magyar asszonyokhoz. (Szabolcska Mihály)
-
Arany János és az ősz.
„Sok esetben betegség, vagy fogyatékosság nyit utat a költői pálya felé is- írja egy cikkében Szerb Antal, majd így folytatja: Arany Jánosról is tudjuk, hogy maga is földművelő lesz, mint az apja s mint ősei, ha gyenge szeme alkalmatlanná...
-
Ezüstkert (Nadányi Zoltán, 1927.)
A nyáron nem láttunk napot. Jött a hideg ősz és bokánkba harapott. Hideg és csepegős. De téli tiszta reggelen, amilyen nincsen, csak kevés, máról holnapra hirtelen megjött a meglepetés. Ilyenkor már kopár a kert, de most mit látok...
-
Holtonné ( Gróf Zichy Géza emlékezése)
Havas mezsgye, befútt árok, Tarolt ágon varjú károg, Ajtó mögött ember, állat Ott a szérűn vajh! Ki állhat? Rongyos cipő egyik lábán, Ócska kendő görnyedt vállán, Nagy, görcsös bot, jobb kezében… Ki áll ott, a sötét éjben?...
-
Bérkocsis (Debreczeni József, 1930.)
Az én boldog gyerekkoromba Még közmondásos volt, hogy goromba. Volt jókedve, pipája, makra, Víg nótaszóval ült a bakra. Pénze, reménye – tartsák mesésnek – Fölösen járt a zab a Kesének. Kabát magának, asszonyának kendő, Akadt fuvarja elegendő. Pénzecskét gyűjtött kereket,...
Kövess minket a Facebookon
Facebook