A lakás ábrázolása a festőművészetben – II. rész

 François Boucher, (1703-1770), Madamme de Pompadour

Amikor a „Roi Soleil” napja fölvirrad, Franciaország veszi át a vezetést az építészet és az iparművészet terén. A Lajosok stílusa ezután két századon át rányomta majd bélyegét az európai országok művészeti alkotásaira. XIV. Lajos alatt Charles Le Beun vezetése mellett nagy a föllendülés minden téren. Lebrun a rajzolók, tervezők, mesteremberek tömegét állítja a pompakedvelő és a pénzzel takarékoskodni nem tudó udvar szolgálatába. Itt már kevésbé szorulunk a festményekre, hogy ennek a korszaknak ízléséről fogalmat alkothassunk.

François Boucher, (1703-1770), Az uzsonna

François Boucher, (1703-1770), Reggel

A Louvre-ban, Fontainebleau – ban, Chantilly – ben a főúri kastélyokban az udvari és főúri lakberendezések pompás mintái maradtak fönn, ha az idő vasfoga és a forradalmak el is pusztítottak egyet-mást, Watteau, Lancret, Boucher, Fragonard, Lawrence, Chardin festményein az interieur – ők megtelnek élettel, és pontos információval szolgálnak arra nézve, hogy a lakásberendezéseknél miként alkalmazták a bútorokat.

François Boucher, (1703-1770), az árús

Udvari feszélyezettségnek semmi nyoma, a pompás és fényűző termekben előkelő urak és hölgyek szórakoznak, unatkoznak vagy kacérkodnak. Gond nélkül morzsolják a napjaikat. Gondtalanság, rendszertelenség és minden pedantéria hiánya mutatkozik a bútorok elhelyezésén: egyik bútordarabnak sincs meg a maga szigorúan megszabott helye.

Ezt a szigorúságot az Empire hozza vissza. Ebből a korból nagyon kevés interieur – festmény maradt fenn. A festők klasszikus témákat dolgoztak föl, a jelen realitásai iránt kevés érzéket mutattak.

Az otthon szeretete és kultusza a század közepén éled föl nagyobb erővel, amikor a festészetben ismét a realisztikus és naturalisztikus fölfogás kap t lábra. A 60-80-as években mindinkább találkozunk interieur-festményekkel belgáknál (De Brackelaer, Stevend) és a franciáknál (Prinet, Lehmann, Blanche, stb.)

Borsos József, (1821-1883), Lányok bál után

Munkácsy Mihály, (1844-1900), Gyermeklátogatók

A bécsi biedermeier iskola példája nyomán Borsos Józsefünk festményein át bepillantást nyerünk a magyar biedermeier – lakásba („Bál után” és „Percek a művész életéből” a Szépművészeti Múzeumban). A 80-as években Bécsből indul ki az úgynevezett Makart – stílus, amely hazug festőiségével, üres színpadiasságával és zsúfoltságával a legvigasztalanabb átmeneti időszakok egyike.

Ennek a stílustalan-stílusnak hatása még Párizsban is megmutatkozik: Munkácsy interieur – képein állandóan találkozunk vele. A japán ernyők és legyezők, Makart – csokrok, virágtartó állványok, terebélyes pálmák, a falon függő tányérok, pajzsok, terítők és és perzsaszőnyegek egész bazárja tárul elénk e képekről. Munkácsy festői készségének, tudásának köszönhető, hogy e festmények e maradandó értéke máig is megmaradt számunkra.

Rippl-Rónai József, (1861-1927), Karácsony

Az újabb és talán kissé keresetten művészies ízlésnek e téren nálunk Rippl Rónai József a legérdemesebb szószolója. Festményei („Barna bútorok fehér fal nálam” stb.) jellemző adalékul szolgálnak a századforduló kis-polgárias lakásberendezés történetéhez. Fényes Adolfnak festői érdeklődése mindenre kiterjedt, így szerencsénkre az ő művészetéből is maradt ránk az interieur – festésnek néhány jeles darabja.

Köszönöm figyelmüket.

Írta: Rózsaffy Dezső (1932.)

Szerző: Horváth Tamás