A magyar asszonyokhoz. (Szabolcska Mihály)

Hír a falunkból

Sok a faluban a lakodalom,

És a keresztelő kevés.

Évek óta, ahogy számlálgatom;

Elönt miattad én édes fajom,

A fájdalom és a szégyenkezés!

Szomorú föld az, ahol nincs gyerek,

Mint a virágtalan határ.

A kert kizöldül, de ránk nem nevet,

Mert lombja közt virág nem integet,

S az is szomorú, aki arra jár!

Gyermektelen házak, utcák, faluk,

Ti megátkozott fügefák,

Hol ott a rügy virágba sose fut,

Ha Magyarország kárhozatra jut,

Ti hoztok szégyent, pusztulást reánk!

… Óh töltse be, – mint szebb jövőnk dala,

A gyermek – zsivaj e hazát!

S ne legyen itt falu, se egy tanya,

Hol a ti lelketek ne rajzana;

Szép magyar asszonyok, magyar anyák!!

Szerző: Horváth Tamás