Ül egy horgász a botját lesve
Kettesben a néma csenddel.
Ott ül reménnyel, hidegtől dideregve.
Rezdületlen botját várja, hogy megremegjen
Botját felemeli majd hangtalan tekeri
Halat remél rajta, de nem sikerült neki.
Horgát felcsalizza, a kosarát megtölti
Igyekezetét a sötétség halkan kineveti.
Áll a Hold az égen, s a csillagok lepelben
Bújnak álmos szemmel a felhők ölébe.
A vízen sem hallik, hogy kicsit is locsogna
Még a Jóisten is mintha el – el bóbiskolna.
Lehet, hogy már el is felejtette,
hogy ezt a csodás Földet nekünk teremtette?
A Balatont s halakat mind beletette,
Majd a partjára a horgászt is botjához ültette?
Nem felejt az Isten, mert álmából felébred,
S megrezdül a bot a horgász örömére.
Arany színű potyka táncot jár a horgán,
S mikor partra kerül imát mond a horgász:
– Istennek hála!- rebegi az égbe –
Mégis csak hal lesz karácsony estére.
Horváth Tamás
Balatonföldvár, 2019. 11. 28. este
Szerző: Horváth Tamás
Kövess minket a Facebookon
Facebook