Az én boldog gyerekkoromba
Még közmondásos volt, hogy goromba.
Volt jókedve, pipája, makra,
Víg nótaszóval ült a bakra.
Pénze, reménye – tartsák mesésnek –
Fölösen járt a zab a Kesének.
Kabát magának, asszonyának kendő,
Akadt fuvarja elegendő.
Pénzecskét gyűjtött kereket,
Felnevelte a gyereket.
Hja, más világ volt az merőben,
Nem bővelkedtünk a gépekben,
Nem futott annyi autómárka,
Jó volt a konflis, a régi bárka.
kocogni rajt’ mulatós éjen,
Ölébe dőlni s aludni mélyen.
Nem ismertük Citroent, Fordot,
Randevúra még konflis hordott.
Nem szelte Zeppelin az étert,
Nem faltuk úgy a kilométert,
Többre vihettük, többet értünk,
Lassabban jártunk, szebben éltünk.
Írta: Debreczeni József (1930)
Szerző: Tamás Horváth
Kövess minket a Facebookon
Facebook