Ezüstkert (Nadányi Zoltán, 1927.)

A nyáron nem láttunk napot.

Jött a hideg ősz

és bokánkba harapott.

Hideg és csepegős.

De téli tiszta reggelen,

amilyen nincsen, csak kevés,

máról holnapra hirtelen

megjött a meglepetés.

Ilyenkor már kopár a kert,

de most mit látok ott?

A kert, amit zúzmara vert,

ezüsté változott.

Nagy ezüst kandeláberek

a fák és szép ezüstcsokor

minden bokor s nagy kerek

virágágy szebb, mint bár mikor.

Siettem érted, hívtalak.

Nézd, mint a vert ezüst!

Egy ágat kell letörni csak,

hogy egyik fát megüsd

s egész kert zenélni kezd!

Szép ezüstkertet ad nekünk

az ég! Jutalmul adja ezt,

mert minden kertet szeretünk.

Nem is csodáltunk volna már,

ha felszáll valahol

egy szép ezüsttollú madár

s ezüsthangon dalol.

Ragyogott szinte tükrözött

a mesekert, a csodakert

s rengeteg ezüst között

piros szívünk ugrálva vert.

Áldott, békés Karácsonyt kívánok:

Szerző: Horváth Tamás