Főpolgármestert választanak az erdő lakói

 

Mese felnőtteknek, tőlem (H.T.)

 

Összeülnek a bagoly elnökletével az erdő apróvadai és nagyjai, hogy ismét főpolgármestert válasszanak a sűrű rengetegben élők számára.

Elsőnek a nyuszi jelentkezik:

– Tessék Tapsi – adta meg a szót a türelmetlenül ágaskodónak az elnöklő Uhu, maga a bölcs bagoly.

– Ajánlom – musz – musz, hogy Füli apót válasszuk meg főpolgármesternek, mert ő sohasem fogja az erdő – mező üreglakóit édes gyökerek nélkül hagyni.A nyuszi javaslatát hangos fütyülés és horkantás fogadta. Leghangosabban a róka és a farkas fújjolta a tapsifülest.

A farkas nem bírva magával, mindjárt bele is vonyított a szavazásba:

–  Dehogyis válasszuk meg azt a vén szőrös talpút. Ha, ő lesz a főpolgármester, akkor nekünk annyi. Akkor reggeltől estig, hús helyett majd répát zabálhatunk.

Kitörő ováció fogadta a farkas vonyítását. Leginkább a róka és a borz tapsoltak és éltették a farkas ellenvetését.

 

– Én -– füttyentgetett közbe a róka – farkas barátomra szavaznék. Ő van olyan erős, hogy megvédjen bennünket és ne hagyja a kölkeinket vegán konyhán felnőni.

Ezt a vonyítást és füttyögést már a medve sem bírta tovább cérnával. Félredobta az addig csendben csócsált lépes mézét, majd megnyalta az édességtől ragadós pofája szélét s mérgesen beledörmögött a zajos vitába:

 

– Egy nagy frászt nektek. Majd ez a gyilkos, véres szájú ordas dög fogja nekem megmondani, hogy melyik fára mászhatok fel s onnan majd melyik lépet vihetem haza a bocsaimnak? Arról már nem is dörmögve, hogy a tyúkólfosztogató lompos farkú barátai helyett az ember mindig engem zavar el a méhkaptárai közeléből, pedig én csak akkor fanyalodók a kaptárok tartalmára, ha a bocsaimnak nem találok elég élelmet a rengetegben.

 

 

– Akkor, Dörmi legyél te a főpolgármester! – szólt közbe az elnök. Te vagy a legnagyobb és legerősebb állat az erdőben. Tőled majd tartanak az erdőlakók. Te megdörmögöd mindenkinek, hogy mit szabad is mit nem.

– Szó sem lehet róla bőgött bele a vitába az addig csendben legelésző Agancs, a szarvas. Ha ez a nagy buta barna mézfaló lesz a főnök mindannyian űzött állatok leszünk a saját erdőnkben. Reggeltől estig lophatjuk neki a mézet. A tolvajlástól meg a pofánk fog leszakadni az ember előtt, aki télen, amikor a fagyos földből már semmilyen élelmet sem találunk, enni ad nekünk, agancsosoknak és agyaréknak. Ugye Röfi?

 

 

– Úgy bizony – röfögött helyeslőn közbe az eddig békésen földet túró vaddisznócsalád öreg kanja.

A vitázók hangos dübörgése és dobogása jelezte a választást vezető elnök felé, hogy mindenki egyetért Aganccsal és Röfivel abban, hogy a medve nyaljon mézet és menjen a méhek fészkes „odújába”!

 

– Na, jó – jó – huhogott bele a szócsatába a Bölcs Bagoly – a nyuszi is egy tetű répafaló, a farkas egy véres pofájú vadállat, Dörmi meg egy nagy barna, lusta, falánk mézfaló, de akkor végül is ki lenne jó főpolgármesternek?

Ekkor a nagy tölgyfa mélyéről felhangzott a szürke ruhájába eddig észrevétlenül megbújt vadgerle búgó hangja:

– Mi itt ülünk a párommal és hallgatjuk ezt a hatalomért folyó esztelen marakodást. Idáig ez másról sem szólt, mint arról, hogy kinek a pofája legyen majd jobb falatokkal betömve? Ki dirigáljon az erdő lakóinak?  De arról bizony egy szó sem esik, hogy közben az erdő fái meg lassan elöregszenek, kiszáradnak, a maradékot meg ellopják.

 

– Talán te nyuszi ültetsz majd újakat? Vagy te – mutatott a kaján vigyorú farkasra – te, aki ha felfaltál mindent ledöglesz pihegni a valamelyik fa árnyékába? Vagy te, aki ragadsz egész nap a méznyalástól – bökött a szárnyával Dörmi felé -, majd éppen te akarsz „főpolgármester” lenni?

– Ha rátok nézek, undorodom tőletek. Csak a zabálásra, a haszonszerzésre, a hatalomra tudtok gondolni. Tőletek az otthonunk, ez a most még üde zöld rengeteg tuti, hogy elsivatagosodna. Akkor aztán hol hajthatnánk álomra a fejünket? Az erdő szelleme mentsen meg minket az ilyen főpolgármestertől!

 

– Jó, jó – hallatszott a levezető elnöknek a huhogása – de akkor ti gerlék búgjátok már meg nekünk, hogy ti kire szavaznátok?

– Kire – kire? Egy biztos, hogy erre a kétszínű, alattomos, lompos farkú, ocsmány, hegyes orrú, vörös dögre itt a bal oldalamon és arra a jobboldali véres pofájú, fajgyűlölőre biztos, hogy nem.

 

 

 

 

– A gerlének igaza van – huhogta helyeslőn az egybegyűltek felé Uhu a bölcs elnök.

– Ti mind csak a saját hasznotokat látjátok a főpolgármesteri hivatal megszerzésében. A jövőnk, az élhető erdő fenntartása, fejlesztése, ápolása most, hogy hallottam a vitátokat, már látom, senkit sem érdekel.

Óriási hangzavar. patadobogás, bőgés fogadta a levezető elnök huhogását. Uhu kissé kivárt, majd csendre intette a marakodókat. Ahogy aztán lassan nyugalom lett az erdőlakók körében a bagoly a gerlepár felé fordult s huhogva megkérdezte:

 

– Itt van köztünk, akinek ti a főpolgármesteri címet adományoznátok?

– Sajnos nincsen Elnök úr. Még most is az erdőt járja– búgta vissza a gerle – de biztos, hogy mindannyian ismeritek. Ő ugyanis a mi főerdészünk, aki az elmúlt években is őrizte, védte és fejlesztette ezt a gyönyörű zöld erdőt, melyben télen – nyáron élelmet és búvóhelyet találtunk, ahol békében és biztonságban felnevelhetjük az utódainkat.

– Ekkor a gerle búgása egy pillanatra elgondoltatta a marakodásban elfáradt választókat. Percekig egy pisszenést sem lehetett hallani, Végül az elbizonytalanodott sokaságból egyre többen a főerdész nevét kezdték az elnök felé kántálni. Uhunak bár kitűnő hallása volt most mégis a mellette ülő jegyzőhöz fordult a kérdésével:

– Fakopács uram maga hallja, hogy kinek a nevét kántálja odalent a tömeg?

 

 

 

– Hallom – hallom Elnök úr. – Na, akkor mondja már végre! Én is tudni szeretném. Kit tart érdemesnek a többség arra, hogy a következő öt évben is a főpolgármesterünk legyen?

– TARLÓS ISTVÁN főerdész úr nevét kántálják Elnök úr, aki eddig is a főpolgármesterünk volt.

– És a munkájával meg voltak a lakók elégedve?- kérdezte az elnök Fakopács uramtól.

– Szeretném lekopácsolni Elnök úr, hogy eddig még soha sem volt ilyen jó, lelkiismeretes, hozzáértő és gondos főpolgármestere a mi rengetegünknek. Az, hogy ilyen gyönyörű erdőben élhetünk ezt csak is neki köszönhetjük.

– Istennek hála, – nyugtázta magában a hallottakat Uhu, majd megelégedett pislogással a jegyzőhöz fordult:

– Írja máris be Fakopács uram a választási jegyzőkönyvbe!

– Ma 2019. Október 13.-án az erdő népességének többsége ismét TARLÓS ISTVÁN főerdész urat választotta meg főpolgármesterének.

Írta: La Fontaine után szabadon: Horváth Tamás 2019. Bf.

Szerző: Horváth Tamás

Szólj hozzá Te is!

slots