Erkélyem rozsdás vaskalitka,
De bearanyozza szent varázs,
Ha gyöngyfényben a hajnal titka
tárul: csillog a durva rács…
Vedlett rácson hajnalka fut
s vigyázza az arany kaput:
hol üvegflótán rigó fütty kel
s nyomban lángzó kösöntyűikkel,
harmatcsepp – gyöngyös, kibontott hajjal,
Evoé napfény! Betáncol a hajnal.
Napközbe virága: fonnyadt – aszú, árva,
a sokszínű tölcsér színtelen, halvány,
mint csókban elégett, hervatag, holtlány,
ha vágy teli ajkát a napcsók lezárta.
Ám hajnali napnyíl égre, ha pendül:
száz lila kürtje kiharsog a csendbül.
Száz piros ajka, a rózsautánzó:
Hajnali csóktól, hajnali tánctól
kinyílik lángzón.
Erkély ez? Vagy tán gondola,
mely égbe libben, mint a héja?
Vagy dervis hószín minaréja:
hol szárnyat ölt a gondolat?
Csak játszi, csalfa, bús varázs:
nappali szemnek durva rács.
Szerző: Horváth Tamás
Kövess minket a Facebookon
Facebook