December 26. Gyönyörű napsütésre ébredtünk reggel. Végre nem kell főzni, nem kell a vendégek után összerámolni. Béke és nyugalom, ahogyan a képeslapjaikon küldték meg ismerőseink és barátaink karácsonyi jó kiváltságaikat.Gyors egyszerű és könnyű reggeli s máris irány a tópart. Senkinek, semmi kétsége a felől, hogy a napok óta fújó északnyugati szél és a halakra mindig éhes szárcsák már behajtották a kikötő mély vizű öblébe az ezüstös pikkelyű keszegek sokaságát.
A karácsonyi lakomázásba belefáradt balatoni horgászok ilyenkor botot ragadnak s ki csontit, ki lebegő pelletet tűzve a horgára, máris repítik könnyű szerelékeiket a dévér – és karikakeszegek nyüzsgő rajába. Feszült várakozás következik.
– Eszik végre – hallani a vízen át, s már csillog is a fehér hall a hangoskodó horgán. Szomszédja is örvendve ujjong, mert mind két horgán ficánkol egy – egy tenyérnyi keszeg. Vödörben víz, abban gyűlik a csapkodó ezüstös sokaság.
Nyugi – nyugi halacskák. Nem kell izgulni. Mire alább bukik a halványuló Napkorong az égen, a horgászok megszámlálják a kifogott halakat a vödrükben s máris mehetnek isten hírével, vissza az öböl zölden csillogó,csendes, mély vizébe.
Ez a mai horgászat nem szól másról, persze ezt a halak nem tudhatják, mint csupán egy senki által meg nem rendezett, de már év tizedek óta hagyománynak mondható, egymás közötti év végi horgász vetélkedésről. Ki nem mondott s le még soha nem írt szabálya: Ki fog többet déltől négy óráig ezekből csodálatos kis ezüstösen csillogó karácsonyi keszegekből.
Mi a díj? A horgászok körében egész szezonban szájról – szájra járó győztes horgász neve, aki karácsonyi keszegeket megtizedelte a kikötői versenyen.
Balatonföldvár 2018. dec. 26.
Szerző: Horváth Tamás
Kövess minket a Facebookon
Facebook