Nagyon régen, az idők végtelenségében történt: a Sátán elhatározta, hogy békét köt az Úristennel.
Nagy tanácskozásra hívta össze a pokol előkelőségeit. A bukott angyalok egymás után szólaltak fel és terjesztették elő javaslataikat, hogy sikerüljön a kibékülés az Éggel.
– Sátán, csak arra vigyázz, hogy ne légy a vesztes! Semmi szín alatt ne engedd át a birodalmadat. Követelj legalább annyit, hogy minden ember lelkének fele fölött te gyakorolj hatalmat.
A Sátán végighallgatta az összes indítványt, de nem felelt semmit. Gőgös és gúnyos szájának furcsa mosolya azonban megnyugtatta az egybegyűlteket. Tudták, hogy a pokol uralkodója bizonyára sátáni tervet eszelt ki.
A Sátán küldöttei tehát megjelentek az Úristen színe előtt.
-A mi királyunk békét akar kötni. .
Az Úristen ott sétálgatott éppen a Paradicsomban. Csodálatos szépségű nap volt. Az Úristen igazán kegyes és kegyelmes kedvében volt.
– Jöjjön tehát, – mondta jóságosán , bizonyítva békülési szándékát.
A Sátán megjelent a Paradicsomban és térdre hullt az Úristen előtt.
– Kegyelmet kérek, – ‘szólt reszkető hangon.
-Meghódolásom bizonyságául felajánlom Neked az emberek minden bűnét, amiket összegyűjtöttem és most átnyújtok Neked.
Az Úristen megörült.
A Sátán ugyanis elhozta Hozzá a telhetetlenséget, a zsarnokságot, az irigységet, a haragot és még sok más bűnt.
Az egész világ szinte megtisztultnak látszott ebben a pillanatban. Már majdnem megnyíltak a Paradicsom kapui a Sátán és kísérete előtt, amikor az Úristen arca hirtelen komorrá változott.
– Semmi szükségem ezekre, – csengett a hangja. – Csak egyetlen emberi hibát és gyengeséget hozz el nekem és minden bűnt átengedek neked.
-Mi lenne az? – kérdezte a Sátán.
Szűnjék meg a világon és az emberek lelkében a lustaság!
A Sátán elsápadt és tagadóan rázta fejét.
-A lustaság az enyém marad!
~ Mit érek akkor a többivel — mondta komoran az Úristen.
– Egyetlen esztendő sem kell hozzá és minden bűn dudvája újra megterem az emberek lelkében.
-Hozd el hát nekem a lustaságot!
– Ez az én legértékesebb kincsem, – felelte a Sátán.
– Ilyen sokat ne kívánj tőlem!-kiabálta a Sátán az Úristen felé.
Nos, ezért hiúsult meg a békekötés az Úristen és a Sátán között.
Szerző: Horváth Tamás
Kövess minket a Facebookon
Facebook