Magyar tél (Fekete Lajos 1925.)

Újvidéken, itt lent a Duna mellett…Künn most fát dönt a fergeteg s rossz álom közt ezer beteg, meggyötört élet hánykolódik.

Csillagtalan nagy éjszaka,

egyedül ballagok haza.

December van. Az utcán hóvihar dúl

s aki elaludt,

a biblia három jajra jajdul,

ha felriad.

Földszintes ház: no, itt lakom,

zsalutlan három ablakom

sötéten a Fruskagórára bámul.

Lámpát gyújtok:

Fehérre meszelt csöndes kis szobában

csöpp asszonykéztől boldog tisztaság van.

Itt békesség leng és jó meleg,

künn fát fűrészel a fergeteg.

Éjfélre jár… A tűzön zsarátnok hamvad,

bennem virraszt a titkolt nyugtalanság:

idegen honban alusznak a lankánk

Újvidéken, itt lent a Duna mellett…

Künn most fát dönt a fergeteg

s rossz álom közt ezer beteg,

meggyötört élet hánykolódik.

Egy idegen élet nehéz súlya nyom

és mégis felvonom reményárbocom

ebben a dermedt havas éjben.

És leülök csendben a rádióhoz:

dúlt lelkemben

millió érzés – szikra kel;

forgatom Londont, – nem felel,

forgatom Moszkvát, – most telel,

forgatom Rómát, – most delel,

forgatom Berlint, – nem felel,

forgatom Párizst, – nem felel,

Trianont hívom, – nem felel, (!)

Most Kassát hívom – és felel:

Nehéz a tél és gyötrelem…

Kolozsvárt hívom és felel:

hó van itt is és förtelem…

Az Istent hívom – és felel:

mindent tudok … csak türelem!

Szerző: Tamás Horváth