Mi a boldogság? (Gárdonyi Géza)

 

 

 

Mi a boldogság mond meg nagy király!

Az élet neked csak rózsát kínál;

A földgolyóból tiéd egy darab;

A koronát te hordod egymagad;

A gyönyör szolgád és vágyad lesi;

Füled a nem – szót nem is ösmeri.

Mi hát a boldogság; a hatalom?

A dicsőség? Vagy csak a nyugalom?

Avagy a szívben az örök tavasz?

 

 

– Egyik sem az.

Hanem ha a szomszéd népek

A koronám alá lépnek,

S hatalmam, mint óriás kart

Átnyújthatom a világon,

Ez lesz az én boldogságom.

– Mi a boldogság szép leányka

Ki teremtve a boldogságra.

– Ha koszorúsan hófehérben

Oltár elé hajlik a térdem,

És az édes titkok titka

Előttem is meg lesz nyitva,

Semmit többé nem kívánok;

Elértem a boldogságot.

 

– Virágbokor mézeshétben

Boldogságról beszélj nékem.

– Várjon uram, még egy évet

Akkor szólhat csak az ének;

Virág bokor, ingó – ringó,

Akkor jön a rózsabimbó.

– Mi a boldogság jó anya?

– Csitt! Felébred a kisbaba,

Életemnek gyönge ága,

Drága nekem minden álma.

Ha ő felnő, ha õ virul,

Ha erötõl arca pirul,

Betelik a lelkem vágya;

Õ a boldogságom fája.

 

Mi a boldogság török szultán?

Ha az Anteus titkát tudnám.

Mi a boldogság szent apáca?

Lelkemnek menybe feljutása.

Mi a boldogság te agg?

Ha lehetnék fiatalabb.

Ingetlen koldus szólj ugyan…

Ha ingem volna jó uram.

 

 

Mi hát a boldogság jóságos Úristen? Fiam, mindenkinek az, mije nincsen.

 

 

 

Szerző: Horváth Tamás