Portugál csempeművészet (azulejo)

Portugália mór művészetének a „moruisco”-nak Észak Afrika a bölcsője. Az azulejo művészete is mór közvetítéssel honosodott meg Európának e legnyugatibb csücskében

A spanyol és portugál nyelvben használt azulejo, „csempe” elnevezés az arab „azard,” kék szó lágyabb formája.

Míg nálunk ezeket a mázas kerámia lapokat általában a konyhák, fürdőszobák falainak burkolására használjuk, addig Portugáliában a házak ékszerének számít.

Ezek a többnyire kék mázas, kiégetett agyagcserép lapocskák az évszázadok alatt a tisztaság, a gondozottság kifejező eszközei lettek a portugálok építészeti – és lakáskultúrájának.

Azulejo? Igen, mert kezdetektől fogva a kék szín és annak milliónyi árnyalata volt az uralkodó színe ezeken a négyzet alakú csempelapoknak.

Az azulejo korai történetében a mintáit a geometriától kölcsönözte. A viszonylag egyszerű sakktábla mintázat mellett a bonyolultabb mértani

motívumok is megjelennek mázas felületeiken.Később már a keleti szőnyegek színes mintázatait, a Kelet asszonyainak álmát, találhatjuk rajtuk. Az azulejo művészet további fejlődése során a növényi világ gazdag és változatos motívumainak sokaságával bővül, de az építészet jellegzetes képei sem hiányoznak az ékítményei kínálatából.

A fajanszművesek ismert művészek, népszerű festők kartonjai után dolgoztak. A mozaikszerűen egymás mellé rakott négyzetes lapok, hatalmas, mozgalmas jeleneteket megelevenítő képekké állnak össze a falakon. Vadászatok és táncmulatságok, tengerparti és szárazföldi ütközetek, az előkelő élet legkülönbözőbb jelenetei kapnak helyet ezeken a mázas csempelapok alkotta képeken.

Portói Főpályaudvar előcsarnokának faliképei

Portugália mór művészetének a „moruisco”-nak Észak Afrika a bölcsője. Az azulejo művészete is mór közvetítéssel honosodott meg Európának e legnyugatibb csücskében. Végleges letelepedésük után a mór kerámiaműhelyek száma rövid idő alatt Andalúzia szerte gombamód szaporodtak. Az első időkben sevillai és valenciai műhelyek (Spanyolország) látják el csempelapokkal a portugálokat. Később azonban, már saját maguk állítják elő az ország igénye szerinti mennyiségben. Az azulejó fénykorában, egyedül Lisszabonban tizenhárom hatalmas csempegyártó manufaktúrát tartanak számon.

A portugál fajanszművészet kezdetén, még a perzsa hatás mutatkozik a mázas kerámialapok rajzán, ám Itália reneszánsz művészete csakhamar átveszi ezt az inspiráló szerepet. Olyan itáliai művészdinasztiák teljes befolyása alá kerül az azalejo képi megkomponálása, mint a Robbiák. Köztük is kiemelkedő szerep jutott a portugál csepeművészetben, Luca della Robbia – nak.

A reneszánsz után a portugálok kedvence, a barokk kor stílusjegyei érvényesülnek a csempék mintázatában és képi megjelenítésében. Erre a korra jellemző. hogy a hagyományos kék mellett megjelennek a sárga, zöld és lila színek is. A technika fejlődésével e művészet palettája új és újabb színekkel gazdagodik. Ekkora a portugál műhelyek mázai és égetési technikája olyan magas színvonalat képvisel, hogy a kor egyik legnevesebb csempegyártói a delfti manufaktúrák sem képesek túlszárnyalni a portugál műhelyek teljesítményét.Az azulejo művészetének legklasszikusabb példája a cintrai palota sempedíszítése. Itt e művészet minden válfajával és technikájával megismerkedhet a látogató. A művészien kivágott intarziára emlékeztetető marqueterie – azulejot éppen úgy megtaláljuk a falakon, mint másik változatát, a corda seca- t.      A sima csempékkel éppen úgy találkozhatunk a falakon, mint a kiemelkedő mintázatú azalejo de luencá-val.

Részlet a liszaboni museo de arte Antige azulejoéből. XVIII Liszabon látképéból

Ehhez hasonlatos látványosság még coimbrai öreg székesegyház komor és méltoságteljes sé Velha azulejoi, vagy a portoi katedrális keresztfolyosóin található bibliai jeleneteket ábrázoló csempe képei.

Napjainkban a hagyománytisztelő portugálok pénzt, fáradságot nem kímélve igyekeznek újra életre kelteni a csempelapjaikon a régi nagyszerű mintákat és a korábban kissé elhanyagolt egyedi nemzeti értéküknek számító azulejo művészetét a középületeik, lakóházaik homlokzatainak díszítésére.

Köszönöm a figyelmüket:

Szerző: Horváth Tamás