Fodor András: A vízrenéző
(Egry József emlékére)
Selymes, gyöngyház-színű tó
tapad a partok sarlójába.
Inog, remeg a víz Szinén
a tükröződő hegyek árnya.
Az égig ér a tisztaság,
s az ég a csendnek boltozatja.
Az illat könnyű páraként
lebeg a szürkülő magasba.
Egry József: Balatoni naplemente
És csak ül, a vízre néz,
a tó ringatja ráncos arcát,
de átható tekintetét
a víz redői sem takarják;
és zöld tükrében látja ő
a háttal elfödött világot,
hallja a föld neszét, amint
a nádasok közt átszivárog.
Akár a nyugalom köve,
a Badacsony úgy áll a parton;
bazaltlépcsőin száll a nap,
szőlői közt bujkál az alkony,
s a lejtők forró útjain,
a fák lombját ezüstbe mártva,
a házak, pincék résein,
folyik a fény, az égi láva.
És látja, ott a hegy mögött
a zöld öböl átlép a rétbe,
hegyek bocsátják hajlatuk
táruló, sima szőnyegére;
vonat kígyóz a síkon át,
szalad az út fehér szalagja,
s az Aranykagyló-völgy felett
a messzi víz hunyorg a napba.
Barázdált arca vízre néz,
de szeme egyre érzi, látja,
ahogy körötte tündököl,
csodákat ír a fény, a pára.
És tudja: nincs szilárd világ,
a föld, a hegy se mozdulatlan,
valami lelkes lendület.
Egry József: Badacsony
Badacsonyi Irodalmi Múzeum 1967. “Balatoni Almanach”
Szerző: Horváth Tamás
Kövess minket a Facebookon
Facebook