Otthonunk környezete

Az otthonunk összképének harmóniáját tőlünk részben függő és részben tőlünk független tényezők befolyásolják. Tagadhatatlan, hogy a környezet, például a táj, de még az utca képe is rányomja bélyegét otthonunk hangulatára. Amikor az interneten kiszemelt lakást a valóságban is felkeressük és az ott talált környékről az a gondolat fogalmazódik meg bennünk – “Na, ide sem hívhatunk meg besötétedésig a barátaink közül senkit.”  – jobb, ha azonnal tovább állunk. Még időlegesen se költözzünk ilyen környékre.

Az ilyen negatív érzelmeket kiváltó környezetben épült lakóházban, nehezen képzelhető el egy olyan pozitív hangulati elemek összességével bíró otthon, melynek összképi hatása, valaha is harmonikus egységet alkot majd a benne élő személyek életérzésével, habitusával és elvárásával.

Sajnos a lakásvásárlók legtöbbjének, anyagi fedezet híján, nincs módjában, hogy a lakókörnyezetében válogasson, ezért ezt a lehetőséget soroljuk most a tőlünk részben független tényezők közé. Erről nem is érdemes a továbbiakban beszélni. Helyette nézzük meg, mit tudunk tenni annak érdekében, hogy az otthonunkban a családtagjainkat és a hozzánk ellátogató barátainkat, ismerőseinket, egy olyan harmonikus környezet fogadja, melyben mindenki jól érezi magát, s ahová mindenki szíven visszajár?

Legyen az, családi ház, társasház, vagy akár soklakásos lakótelepi lakás, az első benyomást az érkezőre, az utcakép és, ha van, a kerítések és a kerti kapuk és kocsi behajtok teszik. Ha nincsenek ilyen építési kötelezettségek, akkor elsőre az előkert látványa fogadja a látogatókat. A dézsákba, kaspókba, ládákba ültetett dísznövények; cserjék, évelők egynyári virágok, illetve azoknak az épület és a bejárat stílusához, színben, formában illeszkedő együttesének összképe,

Kerítés, amennyiben mégis van, akkor az legyen határozott jellegű, de minél alacsonyabb, mely mögött átjárhatatlanságot biztosító sövény látványa ellensúlyozza, minél jobban fedje el a felépítmény művi jellegét. Biztonságosabb helyen a sövény lehet szellősebb. Például rácsra futtatott rózsa, trombitafolyondár, vagy kúszó akác.

A betonból, kőből, téglából vagy fémből épült kerítéseket lehetőség szerint vegyítsük fából készült elemekkel. A faelemek segítségével feloldjuk és megtörhetjük a természettől elütő anyagok képi ridegségét.

Ugyan ez vonatkozik a kapukra is, azzal a kiegészítéssel, hogy a személyi bejárat helye legyen minden esetben egy hangsúlyos pontja a kerítésünknek. A bejárat legyen kellően megvilágított, házszámmal ellátott. Ügyeljünk rá, hogy a kerti kapunk teljes nyithatóságát elvadult bokrok, lelógó faágak, ne gátolják.

A kocsi behajtására szolgáló kapu, ellentétben a bejárattal, legyen egyszerű, sőt, ha lehet, minél inkább simuljon bele a kerítés egységes képébe. Erre a célra, a ma amúgy is divatos oldalra elhúzható kapuk, felelnek meg legjobban.

A hivalkodó kocsi behajtók általában a gép uralmát hangsúlyozzák az ember felett. A kerítés és a bejárók felesleges díszítésétől tartózkodjunk, inkább hagyjuk érvényesülni a kerítés mögött lévő növényzet, és a kert természetes szépségét.

Ma már sok nyugati országban a kerítést, a burkolattal ellátott járda, és az előkert pázsitjának találkozási vonala alkotja, így a háziakat vagy a vendégeket megérkezésükkor, akár csak egy természetes előszoba, az oda beültetett növények látványa fogadja. Az ilyen megoldás többnyire meghatározza az utca képét. Jellemzi az ott lakók nyitottságát, életfelfogását, de az embertársaikhoz való viszonyát is.

Nálunk még „az én házam az én váram” az uralkodó szemlélet, és sokaknak, valljuk meg, van is mit takargatni. Kerítésekre itthon sajnos még sokáig szükségünk lesz, de reméljük, idővel azok magassága egyre csökken majd. Megelőlegezve azonban egy szebb és biztonságosabb jövőképet, ahol lehet, ott már ma is ajánlom a sövénnyel kombinált alacsony kerítések építését. Csak is az ilyen bátor mintákkal közelíthetjük meg más országok kerítésmentes utcaképét és oly hangulatos lakóhelymintáit.

Folytatás a II. részben

Szerző: Horváth Tamás