Boldog arcocskák, örömmel és kacagással veszik birtokukba a csoki mikulásokkal, cukorkákkal és apró ajándékokkal kitömött kis cipők és csizmák tartalmát. A gyermekek, de a szülők életében is, ezek a boldog pillanatok örökre belevésődnek az emlékezés hatalmas képeskönyvébe.
De tudjuk, hogy honnan ered és mikor kezdődött a Mikulás várás hagyománya?
Az egyik hiedelem szerint: Miklós püspök késő este hazafelé tartott mikor egy pislákoló gyertya fénye mellett kivilágított ablakra lett figyelmes. A szegényesen berendezett szobácskában, három könnyét hullató kislányt látott. Kisleányok könnyeikkel küszködve egy kopott fényű tükör előtt éppen a sok nélkülözéstől meggyötört hófehér arcocskájukat igyekeztek megszépíteni.
Miklós püspöknek a látványra rossz érzése támadt. Mennyei sugallatra nyomban megérezte, hogy a gyermekek akaratuk ellenére valamilyen borzalmas cselekedetre készülődnek. Apjuk akaratának engedelmeskedve kenték be hennalevélnek sárga nedvével körmeiket, illatosítottak magokat rózsaolajjal és bodorítottak be hajfürtjeiket. Szegény volt A fényét vesztett tükör a kopott bútorok nagy szegénységről árulkodtak. A sok nélkülözéstől szemvédő család, szorult helyzetükben nem lévén más választása az apának, lányait az utcára akarta kényszeríteni, hogy pénzt keressenek.
A sors kegyelméből éppen ebben a szörnyűséges pillanatban nézett be Mikulás püspök a szegényes szobácska ablakán. Látva, hallva a lánykák tragédiáját, övéből gyorsan kihámozta öregségére megtakarított arany Tallérjait, Azokat az ablakon át a szobácskába dobta miközben a szegény emberre rivallót: Íme itt van te nyomorult ember a lánykáid hozománya. Mától kezdve azonban neveld őket tisztességgel, tisztességes életre.
Nos ez volt a kezdet, legalább is a néphit szerint. Az ablakon át berepülő ajándék csak is Miklós püspöktől származhat, vagyis december 6-án este érkező Mikulástól.
Egy másik, kevésbé gyerekeknek ajánlott történet, amelyik már – már horrorisztikusnak is mondható így szól:
Myhra városában – ahol később Szent Miklós mártírhalált halt – megszállt egy gonosz fogadósnál két gyerek, akiket az apjuk küldött a városba tanulni. A fogadós kapzsi ember lévén, pénzükért a gyerekeket megölte, majd feldarabolta őket, s a testrészeiket egy hordóba rejtette el. Miklós püspök, aki éppen akkor arra járt, mennyei sugallatra megérezte a két gyermek szörnyű tragédiáját. A fogadóba lépve a szeme azonnal megakadt a helyiség egy sötét zugijában álló hordókon melyekbe a gonosz kocsmáros a gyermekek holttesteinek darabjait elrejtette.
Miklós püspök, ahogy a hordóból felé segítségért integető kezeket meglátta a testrészeiket újra összeillesztette majd az ég felé fordulva addig imádkozott a Teremtőhöz, míg nem a gyermekek ismét életre keltek.
Eddig a legenda. Ezt a borzalmas történetet – hordóból integető gyermekkezekkel ábrázolva – számtalan képzőművészeti alkotásról már régről ismerhetjük.
A véres dráma végül is jóra fordult. Azóta, hogy ez a csodálatos eset a két gyermekkel megtörtént Miklós püspököt a nép a gyermekek védőszentjének, és jótevőjének tekinti.
Ki-ki, válassza ki a magának tetsző mesét, de bármelyiket is választja, lényeg az, hogy december 6- n este az ablakba kitett cipőcskéket minden szülő a pénztárcájához mérhető módon, tömje meg mindenféle finomsággal, apró ajándékokkal!
Szerző: Horváth Tamás
Kövess minket a Facebookon
Facebook