Magyarország 1900 – I. rész

3_322a

Akkor is gazdasági válság sújtotta hazánkat. Aakkor is hatalmas volt a szegénység, Akkor is milliók tántorogtak ki Amerikába, de dédszüleink mindezek ellenére csodátműveletek a hazával; Európa egy országa előtt sem hajtottak fejet, s tiszteletükre még a Schwartcz bácsi is nemzeti szalaggal átkötött tajtékpipából szívta vasárnap délutánonként a magyar dohányt.

 

Pesti Vigadó a múlt század elején

 

A „boldog békeidők” éveiben

Pesti Vigadó, Créche-bál.

„Ella: magas, sudár leány, szörnyen befűzve. Fehér harisnya, aranycsatos fél lakkcipő. Dudoros ujjak, szolid kivágás, övön nagy, masnis szalag. A karon: „poentész” csipke. Konty, „frufru, einlag”.

 

Gyurka, csinos napbarnított arcú ifjú ember. Frakk, frakkon barna gallér. Kriszháber Willibald, főhadnagy a közös gyalogságnál. Hosszú kék pantalló, barna-arany paroli, kedves szőke, kék szemű tiroli arc. Ha ránéz az ember, jódlizni volna kedve.

 

Különben: egészen mellékszereplő. Zene: Radics Béla és bandája. Keringő a „New-York szépé”-ből: „Taníts meg csókot adni drága mesterem…”

 

Gyurka meghajlik Ella előtt.

Ella, aki egy órája egyebet se csinál, csak Gyurkát figyeli:

– Nini, maga az, Gyurka? Eddig észre se vettem.

– Hogy van Ella?

– Köszönöm jól, de maga? Miért van ilyen csúnyán lesülve?

– Mérnök vagyok. Sokat vagyok a napon.

– Rettenetes. Hordjon napernyőt.

– Igyekszem.

Táncolnak. Bostont járnak. A cigány a Gésák keringőjét játssza: „Napkelet gyöngye ég veled – ég veled rózsaszál!”

Kriszháber Willibald:

– Szabad egy turt?

Ella:

– A következőt főhadnagy úr.

Kriszháber meghajlik, elmegy.

– Ki ez az ember?

Ella vállat von.

– Mindig a nyomomban van. Tudja, ahol biztos a kaució…

Gyurka tudja, de nem érdekli különösebben. Nézi a leány nemes fejtartását, csillogó szemeit. Azt mondja:

– Tudja-e Ella, hogy egészen jól kezd lendülni az én kis magánmérnöki irodám?

Ella tudja, de nem érdekli különösebben. Csak néz a fiú kedves, napsütötte arcába.

– Miért ezt mondja nekem? Miért nem azt, amire kíváncsi vagyok?

– Mert azt úgyis tudja. Szeretem.

A lány halkan:

– Én is.

– Az irodámról azért beszéltem, mert mégis, ez a fontos, a megélhetés.

– Tudja, milyen boldogság az a tudat, hogy nem lehet semmi baj. Békés, nyugalmas élet ez, amit élünk, az egzisztenciám biztos, az összeköttetéseim jók…

– Akar egy úton jönni velem, édes?

Ella felelet helyett szorosan odasimul a táncosa hófehér ingplasztronjához. A zene a „Kis szökevény” cigaretta keringőjét játssza. A boldogságtól elakad a szavuk.

Kriszháber Willibald odalép, meghajlik:

– Szabad egy turt?

Ella alig bírja eldadogni:

– A következőt főhadnagy úr.

Kriszháber Willibald meghajlik, elmegy – ezúttal – örökre.”

Három leánykérés (részlet)

 

 Városligeti tó, a Műcsarnok és a Hősök emlékművének látképe a millennium korában

 

A Vigadóban rendezett farsangi mulatságon, a „boldog békeidők” korában, az 1900. esztendőben hangzik így el egy lánykérés polgári körökben. Ezekre, a ma már csodálatosnak vélt évekre azért némi árnyék is vetül, hiszen a korabeli napilapokat olvasva, e boldog éveket a „gazdasági pangás” és az „országos ínség” beköszönte címszavakkal is jellemzik az akkor megjelenő újságcikkek.

Na, de mi ne vegyük el a táncoló ifjúság jókedvét, inkább vegyüljünk el a tarka forgatagban és nézzünk körül a századfordulós Magyarország fővárosában, hogy képet alkothassunk dédszüleink akkori életéről és otthonaik berendezéséről. Irány a táncterem! Képzeljék még a bálokat is jótékony céllal kell összekötni, nehogy kirívó legyen a mulatozás és a vigalom. És hogy miről pletykál a tánc szünetében az úri közönség?

Stefánia hercegnő – Rudolf trónörökös özvegyének – második házassága a téma. Ahogy mondják beleszeretett Lónyay Elemér grófba még a 80-as években, de apja ura a belga király és a bécsi udvar hosszú éveken át, ellenezte a rangon aluli házasságot, mely azonban 1900. február 22.-én mégis megköttetett. A hercegnő cserében lemondott minden rangjáról és vagyonáról.

Na, de félre a pletykákkal és a nyomorral – legalább is e részben – és egy „fess fiákeren” hajtassunk végig a Stefánián, hogy még időben kiérjünk az Automobil Club 1900. évi motoros jármű kiállítására a Ligetbe, ahol 1896-ban millenniumi kiállítást is rendeztünk nagy sikerrel. Itt közel 60 autótípust csodálhat már meg a nagyérdemű közönség, és képről megtekinthető az első magyar repülőgép is, melyet egy aradi mérnök készített saját tervei alapján.

 

Millenniumi földalatti vasút megállója az Andrássy úton

Innen, ha van hajtási engedélyünk egy csodálatos Ford Cabrio-n suhanunk tovább az Andrássy út fasorral szegélyezett villái előtt. Ugyanis ez évtől rendelte el a város főkapitánya: „aki autót akar hajtani, szakértő bizottság előtt kell vizsgát tennie”, így szól a szigorú penzum.

 

Andrássy út, Oktogon tér dédanyáink idejében

 

Vidáman integetünk a sétálgató napernyős kisasszonyok felé a szalmakalapjainkkal, akiknek ámuló tekintetétől követve gurulunk tovább a belváros felé. A kisasszonyok nem régen érkeztek a Gizella térről (ma Vörösmarty tér) földalatti vasúttal az árnyas sugárút végére, a még mindig épülő, Hősök Emlékművéhez. E sugárút és a nemes anyagokból épített villasora, akár külön-külön is nagy eséllyel pályázhatnának Európa legszebb sugárútja és legszebb épületeinek versenyén, ha létezne ilyen előkelő vetélkedés kontinensünkön.

 

Andrássy út az 1900-as évek lején

 

Keresztezzük az Oktogont, és mint a szélvész 15-20 km óránkénti – sokak által betiltandó – őrült tempóval robogunk tovább, és máris az Operaház csodálatos sziluettje tűnik elénk. Innen az új reneszánsz stílusban épült Vigadó épülete felé vesszük az irányt, mely a jótékonysági bálok gyakori színhelye, aztán lehajtunk a rakpartra, melynek partvédő támfalkövezését nemrég fejezték be.

 

 Opera épülete az 1900-as évek legelején

 

Máris, a majdnem kész Országháza épülete előtt kocsikázunk tovább, melyet közel húsz éve építenek, Steindl Imre építész úr tervei szerint, eklektikus formában – de ahogy hírlik – bent, már a csodálatos freskók is elkészültek, és így hamarosan felavathatják eme impozáns épületet. Csalogat a Lánchíd, de mióta Széchenyi műve elkészült már sokszor mentünk át rajta Budára, főleg, hogy Pest-Buda-Óbuda 1872-ben egyesült Budapest néven, mikor is felsorakozott Európa nagy fővárosai közé.

 

 Országház (Steindl Imre tervei szerint épült 1883-tól 1902-ig)

 

Amúgy már a Margit hídon is átmehetnénk Budára. Innen jól láthatnánk az épülő új eskütéri-híd munkálatait. Ha kedvünk tartaná, akár József Nádorunk által, a városnak adományozott Margit szigetére is lehajthatnánk, hiszen az oda levezető kishidat éppen a napokban avatták fel és adták át a közlekedés számára Budapest polgárainak nagy örömére. A szigeten persze még mindig lóvasút közlekedik, hogy megóvjuk a kipufogógáz füstjétől és a benzin bűzétől, a Duna illatával körüllengett levegőjét.

 

 Margit-híd szigeti bejárója a múlt század elején

De vegyük inkább az irányt a Szabadság tér felé! Itt a Tőzsde Palota már áll (nemrég még az MTV épülete volt) és körülötte épülő bérházakon – melyek még ma is talán fővárosunk legszebb épületei – éppen most fejezik be az utolsó simításokat. Ünnepségre érkeztünk, mert az itteni utcák az aradi vértanúságot szenvedett tábornokok nevéről neveztetnek el, és azon a helyen, ahol Batthyány Lajos hazánk első miniszterelnöke mártírhalát halt, örökmécset állítanak az emlékezetére. Úgy hírlik Budán is ünnepelnek. Az éppen hazánkban tartózkodó király jelenlétében avatják fel a Műegyetem központi épületét, a Budai Vigadót és a Földtani intézet új palotáját.

 

Tőzsdepalota épülete akkoron ( nem régen még az MTV rongálta)

Na de hajtsunk tovább és maradjunk Pesten! A körút felé vesszük az irányt, majd rá is térünk, hiszen itt is van bőven látnivaló. Elkészült már a világhírű francia mérnők, Eiffel cége által kivitelezett csodálatos indóház, a Nyugati pályaudvar. Másik hasonló létesítményünk a Kerepesi út elején a Keleti, már magyar tervek alapján- és magyar kivitelezésben épült. Mindkét pályaudvarunk, a földalatti vasutunk, a Széchenyi hegyi fogaskerekűnk vagy akár a Várhegysiklónk is – ez utóbbi, közel ötvenfokos szögben képes utasokat föl- és leszállítani – a század fordulón, Európa műszaki csodái.

 

Nyugati pályaudvar építése után néhány évvel

 

Magyarországon a Nyugati pályaudvarra fut be 1883 óta miden fontos vasútvonal, és innen indul a híres Orient-expressz, mely Európa nagy fővárosaival kapcsolja össze Budapestet. A szerelvények is a hazai járműipar dicső darabjai. A gőzüzeműek mellett közlekednek már a villanyos hajtású vontatók is, – Kandó Kálmán mérnök úr zseniális találmánya (1895) – de a hozzájuk kapcsolt háló- és étkezőkocsik is, az ez idő tájt létező legmagasabb technikai színvonalat képviselik Európában, melyek a legkényesebb utasok luxus igényeit is kielégítik. Mindezek mérnökeink, munkásaink és gyáraink felkészültségét és magas színvonalát hirdetik a nagyvilágban.

 

Korabeli posta-autó a pesti utcán

Amíg bámészkodunk, elhalad mellettünk a századforduló legmodernebb utasszállító eszköze; a villanyos. Azt pedig hangos dudaszóval előzi egy automobil postakocsi. (Bánki és Csonka 1895-ben szabadalmaztatják a világon elsőnek a benzinporlasztót, 1904-ben már személyautókat gyártunk Pesten és Győrben, majd 1907-től Aradon megindul a haszongépjárművek gyártása is).

Biztos, hogy a vasúton vagy esetleg gőzhajón érkezett leveleket igyekeznek országszerte széthordani, mivel ekkor már a Magyar Posta minden vidéki városban rendelkezik kirendeltséggel, még a falvakat is beleértve. Külföldről Pollák Antal és Virág József által kifejlesztett gyors-távírón érkeznek a fontos és sürgős üzenetek, melyeket a telefonos kisasszonyok a Teréz központból olvasnak be készülékeiken a címzetteknek. Sőt, aki kíváncsi a legújabb hírekre, az tárcsázhatja a telefonhírmondót, ami a rádió korszerű elődje, és már nálunk működik. (A telefonközpont Puskás Tivadar úr találmánya.)

A körút bérpalotái, mert már ezeket nézzük, viszonylag gyorsan és mondhatni cifra képet mutatva épültek és épülnek. Homlokzataik néha barokkos, néha reneszánsz, néha empire, de jobbára eklektikusak. Minden kor stílusa megtalálható e pompás épületek seregszemléjén. Az olcsó gipsz és malter stukkók, szinte valamennyi ornamensét felvonultatják az előző korok díszítési divatjának, de azért, ha bíráljuk is ezeket a házakat, mégis csak büszkén mutogatjuk idelátogató barátainknak, mert ezek az épületek még így is szebbek, mint sok más külhoni nagyváros e korban keletkezett lakóházai.

A magyar építőipart dicséri, hogy pár év leforgása alatt közel 260 régi épületet bontanak le a körúti építkezés alkalmából és ennél valamivel többet építenek helyébe a századfordulóra. (Légköbméterben számítva kilencszer többet.)

 

Kávéház az Operával szemben a Balettintézet árkádai alatt (1900 -)

 

Amerre haladunk mindenütt kávéházak és a teraszaikon ülő és beszélgető emberek. Talán a tegnap esti színi előadás a téma, mert hát színház és előadás az van bőven. Lehet, hogy éppen arról beszélnek, milyen sikerrel adják elő Bródy Sándor, Herczeg Ferenc, Molnár Ferenc és Gárdonyi színműveit, de az is elképzelhető, hogy éppen Jászai Mariról pletykálnak, aki váratlanul a Nemzeti Színházból átszegődött rövid időre a Vígszínházba. Ki tudja? Talán még az is előfordulhat, hogy a diskurzus tárgya Blaháné, akit a Nemzeti Színház, örökös tagjává fogadott. De beszédtéma lehet Nagyvárad új színházának felavatása, amelyet Szigligeti Edéről, a híres színészről és rendezőről neveztek el.

 

Népszínház épülete akkoron

Szegények vagyunk ugyan, mert hiszen bennünket is súlyt ez idő tájt a „gazdasági pangás” de azért Budapest és az ország lakossága a kultúrát sosem hanyagolja el. Működik már a Vígszínház, Nemzeti Színház, 25 éves a Népszínház, hogy csak a nagyobbakat említsem, és rendszeres koncerteket hallgathatunk a Zeneakadémia épületében, de járhatunk opera előadásokra Európa egyik legszebb dalszínházába, mely a sugárút egyik ékessége. Most tűzte éppen előadására Wagner Trisztán és Izoldáját az Operaház, melyben a címszerepet Vasqez grófnő énekli. Az előadásokra siető hölgyek és urak, éppen olyan jól öltözöttek, mint bármely más európai fővárosban.

Még két év és az Urániában látható az első mozgókép előadás, mely Európában ekkor még ugyancsak ritka produkció. Kiállításokra járhatunk a Nemzeti Múzeumba, az Aquinkumba, Iparművészeti Múzeumba vagy a Schikendanz és Hercog által tervezett Műcsarnokba – itt éppen gyászlepelbe burkolva találjuk a falakat, hiszen éppen most hunyt el és itt ravatalozták fel hazánk legnagyobb realista festőművészének Munkácsy Mihályunk koporsóját. De épül már vele szemben a Szépművészeti Múzeum is, erre azonban még közel hat évet kell várnunk, hogy 1906-ban felavassák.

 

Nemzeti Múzeum épülete a Kálvin térnél a műlt század elején

 

Sok lenne még a látnivaló, hiszen nem láttuk még Lechner Ödön műépítész úr csodálatos és most oly annyira divatos, szecessziós épületeit sem, az Iparművészeti Múzeum és a Postaigazgatóság Palotájának új háztömbjeit, melyek szintén Európa hírűek, akár csak a Magyar Növény és Állatkert, de hát majd máskor. Sajnos most elszállt az idő, de ígérem hamarosan folytatom fővárosunk bemutatását. Jaj! Míg el nem felejtem. Talán annyit még tessenek megjegyezni, hogy Budapest már világváros. 1900-ban közel 860 000 lelket lát el, szegényes vagy olykor gazdag otthonnal, de sajnos, csak keveseket munkahellyel. Viszont január elsején lesz a XX. század első népszámlálása az országban.

 

Iparművészeti Múzeum (Lechner Ödön műépítész úr szecessziós épülete)

A híresztelések szerint 1930-ra érjük el az egymilliós lélekszámot, akkor majd újra találkozunk, hogy ismét szétnézzünk hazánkban és e csodálatos, nyüzsgő fővárosában.

Folytatás következik!

Horváth Tamás

 

Szerző: Horváth Tamás

Szólj hozzá Te is!

slots